3 Yrs 〜 Ateez ff. ✓

🌺 THIRTY〜FOUR🌺

[•••] ~73. Nap~ (Szo)

Nyolckor megszólaltak az ébresztők. Majdnem két órát tudtam aludni. Meg próbáltam vissza aludni ami egy kis idő múlva sikerült is.

[•••]

- ...Jó reggelt. - nyitott be Yunho. Nyöszörögve fordultam át a másik oldalamra.
- Nem akarsz reggelizni?

- Nem. - vágtam rá.

- Akkor kelj fel. Egy óra múlva mennünk kell...

- Neeeem... - húztam fejemre a takarót, amire csak felnevetett. Hallottam ahogy be csukta az ajtót, majd egy kis idő múlva azt hogy nyitódik.

- Kelj fel. - tépte le rólam a takarót San, majd éreztem egy nagyon nagyon nagyon kellemetlen érzést...

- Mi-?! - ültem fel azonnal. - Te tényleg képes voltál leönteni vízzel? - akadtam ki a ruhámat nézve.

- Aha. - mosolygott mire meg ragadtam a karját majd le húztam az ágyra.
- Agresszív lettél? - kérdezte.

Rá ültem a csípőjére hogy ne tudjon meg szökni, majd elkezdtem csikizni, amin megállás nélkül nevetett velem együtt.

- Fejezd beee! - kérte nevetve.

- Kellett neked felkelteni! - nevettem én is.

- Bo... - röhögött. - Bocsánat! - mondta ki végül mire be fejeztem.
Fel álltam majd elkezdtem kivenni a szekrényemből ruhákat.

- Ki mész? - kérdeztem az ágyon ülő fiútól.

- Nem. - dőlt hátra.

- San... - kezdtem el fenyegetőző hangnemben mire felkacagott.

- Elforduljak, esetleg? - ült fel.

- Ha másra nem vagy képes... - ültem le az ágy végében.
Meg tette én pedig nagyot sóhajtva elkezdtem öltözni.

- Kész vagy már? - kérdezte, amikor éppen a zoknimat húztam fel.

- Nem értem, hogy ez most mire volt jó... - álltam elé.

- Veled akartam lenni. - ölelt meg hirtelen.

- Olyan gyerekes vagy néha... - öleltem vissza az ágyon ülő fiút, és bele túrtam szőke tincseibe. - Hogy lehet ilyen puha a hajad?

- Nem is az... Na jó, egy kicsit. - nevetett fel.

- Az beteg, ha shippelem őket? - kérdezte Wooyoung nevetve.

- De buta vagy! - csapta tarkón Hongjoong röhögve.

- Mind buták vagytok. - nyújtotta ki a nyelvét San miután elengedett. Fel kacagtam, lehajtott fejjel utat törtem magamnak az ajtóban állok között és valamilyen okból kifolyólag a konyhába mentem.

- Hát te? - kérdezte meglepetten Seonghwa. - Csak nem éhes vagy? - mosolygott.

- Dehogy... - könyököltem az asztalra, államat pedig tenyerembe támasztottam.

Sóhajtott egyet miközben megcsóválta a fejét, majd elkezdett mosogatni.
Csendben figyeltem őt. -Milyen karcsúnak tűnik...- mosolyodtam el. -Mennyi mindenen mentek vajon keresztül hogy idáig eljussanak? Ez nekem túl zavaros lenne...- kezdtem el játszadozni az egyik tincsemmel. -Vajon neki is olyan puha a haja mint Sannak? Meg akarom érinteni. De hülye vagyok, istenem...- mosolyogtam még mindig. -Múltkor mit akart csinálni? Miért hajolt OLYAN közel...? Miért vagyok kíváncsi hogy mi történt volna? Lehet, hogy... Nem. Ne is gondolj ilyenre, Rachel!- ráztam meg a fejem egy kósza gondolatra. -Minsun, ugye nem gondoltad komolyan, hogy tetszem neki? Tegyük fel, hogy így van... Nekem még sosem volt barátom, neki pedig nem is lehet kapcsolata. Ez hülyeség. Különben is, van közöttünk hét év... Viszont azt meg kell hagyni, hogy aranyos tud lenni... A többiek is azok, oké?! Ne emeld ki folyton Seonghwat!-