3 Yrs 〜 Ateez ff. ✓

🌺 EIGHTY〜FIVE🌺

[•••] Szept. 13. (K)

San szsz.

- Gaeul ne már... - sóhajtottam, és megint leküldtem a kanapéról.

Jól nevelt kutya. Okos, tudja hogy mit nem szabad és mikor mit kell csinálni. Viszont a kanapéról képtelen letenni... Elég hamar alkalmazkodott a szabályokhoz, pedig csak másfél hete van itt. Amikor Rachel haza szokott érni, akkor azonnal felpörög. Aranyos kutyus, csak néha már túl sok energia van benne.
Nyitódott az ajtó, Gaeul pedig már rohant is oda.

- Megjöttem! - hallottam meg Rachel hangját, majd utána azt hogy elesett.

- Mi történt? - pattantam fel, és oda siettem hozzá.

Gaeul az arcát nyalogatta, ő pedig a földön fetrengett nevetve. Csak kacagtam egyet, és vissza mentem a nappaliba. Amint Rachel felment a kölyök kutyával, Hongjoong azonnal levetette magát mellém.

- Mit szeretnél? - nevettem fel.

- Emlékszel még arra, amikor Rachel rappelt? - nézett felém.

- Hát persze! A hangfelvétel is megvan. - nevettem.

- Ezt hallgasd meg... A menedzsernek megmutattam. Tetszett neki, és megkért hogy küldjem át hozzá is. És... Tegnap este mesélte, hooogy... - vigyorgott.

- Mond már! - sürgettem.

- Megmutatta, és tetszett az ügynökségnek is! - kiáltott fel.

- Mi?! - döbbentem meg. - Tiszta tehetség! - örvendeztem.

- Nos, igen... Megkérdeztek, hogy énekelni hogyan tud... - vakarta meg a tarkóját.

- Mi? Komolyan? - lepődtem meg. - Ezek szerint felkeltette az érdeklődésüket... - vigyorogtam.

- Igen, viszont ugyebár nem tudtam válaszolni.... De hallani akarják!

- A végén felcsap idolnak! - kiáltotta a konyhából Jongho.

- Annak már lehet késő! - szóltunk vissza egyszerre.

- Meg amúgy is... Kéne hallani, ahogyan énekel... - sóhajtottam.

[•••]

Rachel szsz.

Most este is Seonghwaval terveztem aludni. Az utóbbi időben igazából mindig együtt aludtunk, és imádom!
Egy nehéz sóhaj kíséretében lekapcsolta a villanyt, majd befeküdt ő is az ágyamba. Az én szobámban szoktunk aludni, mivel az én ágyam nagyobb. Egyébként Gaeul konkrétan fél Seonghwatól... Úgy értem, hogy ilyenkor meg sem közelíti az ágyat, és csak morogni szokott rá.

- Utál a kutyád... - ölelt meg, amint megint elkezdett morogni.

- Gaeul! - szóltam rá, és egyből abba hagyta.

- Ez nem ééér... - motyogta, amin csak felkuncogtam.

- Majd megbékél... - bújtam hozzá kicsit jobban.

- Nem akarsz énekelni? - kérdezte suttogva, egy kis idő múlva.

- Nem. - vágtam rá.

- Légysziii... - távolodott el egy kicsit.

- Szarul énekelek, és nem szeretek mások előtt... - motyogtam.

- Lámpalázas vagy? - válaszként csak hümmögtem egy aprót. - Azon lehet segíteni. Csak próbáld meg...

- De nem akarooom... - nyafogtam.

- Mindenkinek el kell kezdenie valahol... Na, kérlek... Előttem nem égsz be úgysem. - láttam egy kis mosolyt az arcán.
Fogtam magam, és megfordultam. Nem akartam ezzel foglalkozni.
- Bocsi... Nem akartam erőltetni... - suttogta, és magához ölelt újból.