3 Yrs 〜 Ateez ff. ✓

🌺FOURTEEN🌺

[...] ~6. Nap~

Most végre magamtól ébredtem. Valószínűleg most mindenki aludni fog délután 1-ig... Lassan fel keltem és el kezdtem felöltözni. Le mentem a konyhába. Most nem voltam nagyon éhes, szóval csak egy kakaót készítettem magamnak. A pultnak dőlve fogyasztottam. Meg hallottam valakit. Mostanában kezdek paranoiás lenni úgyhogy le tettem a bögrém a pultra, majd ki néztem hogy ki az.

- Szóval nem csak én kelek korán. - szólalt meg hirtelen Seonghwa majd elő bukkant a fehér fal mögül.

Ugrottam egyet, hiszen meg ijedtem. Szívemre tettem a kezem majd éreztem hogy majd ki ugrik a helyéről.

- Ne ijesztegess... - sóhajtottam megkönnyebbülten.

- Bocsánat. - nevetett fel halkan. Vissza mentem az édes, barna meleg innivalómhoz és tovább ittam.
- Te sem iszol kávét, ugye? - kérdezte mire bólintottam.

- Te miért nem?

- Nem bírom meg inni. Túl keserű. - mondta majd ő is el kezdett csinálni magának egy pohár kakaót.

Mind a ketten csendesen ittuk. Én a függönyt néztem ahogyan néha rebben egyet, amikor jön egy kis szellő. Viszont éreztem hogy a másik engem néz. Nem bírtam ki, én is neki szenteltem a tekintetem. Sötétbarna szemeiben egy pillanatra el vesztem, de muszáj volt el kapnom a fejem.

- Ilyenkor meddig alszanak? - tettem fel gyorsan a kérdést.

- 9-12 körül szoktak fel kelni.

- Most mennyi az idő?

- Azt hiszem negyed nyolc múlt...

- Szóval vagy két órán át csend lesz... - gondoltam végig, amire csak bólintott.

Körülbelül egyszerre ittuk meg. Mivel eddig nem nagyon mosogattam, picit rosszul éreztem magam. Oda sétáltam hozzá majd ki vettem a kezéből a bögrét. Meglepetten nézett, de nem foglalkoztam vele. Helyette csak el kezdtem mosni mind kettőt. Miután végeztem meg furdultam majd láttam hogy Seonghwa még mindig ott áll és engem néz.

- Mi- Miaz? - kérdeztem zavarodottan.

- Semmi... - rázta meg a fejét majd el ment. Fura volt, de inkább nem mondtam semmit.
Fel mentem a szobámba majd be kapcsoltam a laptopom. Rá néztem a telefonra. 7:21 és egy üzenet.

Yuna❤️🥺🌺
Jó reggelt Tökmag!😋 Figyelj, majd csak a turné előtt megyek át, jó?

Rachel🌺🥰
Jó reggelt😚
Oké, de most tényleg gyere

Le tettem a telefonom majd egy fülessel el kezdtem nézni újra a Mirai Nikki-t. Egy idő után teljesen bele merültem és minden figyelmem az animenek szenteltem.

[...]

- Én most kelek, te meg már nagyban anime maratont tartasz? - kérdezte mellettem bátyám mire kicsit meg ugrottam és meg állítottam.

- Ma mindenki a frászt akarja hozni rám? - kérdeztem mire fel nevetett.

Ki ment a szobából. Le hajtottam a gép tetejét majd a telefonommal a zsebemben indultam meg a nappaliba. Mivel a konyhával majdnem egy helyiségben volt így hallottam ha beszélgetnek.

- Na várj... Hongjoong most Wooyounggal lesz vagy Yunhoval? - kérdezte San.

- Nem érted, hogy együtt lesznek? Mármint... A hotelben. Egy. Szobában. Lesznek. Hárman. - mondta szavanként Seonghwa mire halkan kuncogtam egyett.

- Miért? - kérdezte a bátyám.

- Mert te Rachellel leszel... Még mindig nem érted?

- Nem. - nevetett fel. - Ja, de... - mondta egy kis idő után.

- Azért van nővéredben annyi ész, mert el vette tőled, vagy nem tudom... - nevetett fel velem együtt.

- Nem röhög, együtt érez! - kiabálta San mire ismét fel nevettünk mind a ketten. - Ti ketten össze beszéltetek ellenem...

- Mi nem... Csak reggel beszélgettünk annyit, hogy miért nem iszunk kávét. - mondta mire most San nevetett egy kicsit.

A nap most valami dög unalom volt. Vagy a szobámba feküdtem az ágyon már-már élettelenül vagy a nappaliban voltam és telefonoztam. Normális időben ettünk ebédet majd megint vissza ment mindenki lustálkodni. Én valahogy bele őrülök ebbe a semmittevésbe... Muszáj ki mozdulnom egy kicsit.

- San... - kopogok az ajtón. Kaptam egy "Gyere"-t, szóval be nyitottam.
- Unatkozom.

- Én nem... Csak egy kicsit. Mit szeretnél? - kérdezte végül.

- El megyek sétálni vagy nem tudom, de én itt meg fogok halni.

- Menj, de vacsora előtt legyél itthon, jó? - nyújtotta ide a kulcsát.

- Oké. - vettem el a kis fém tárgyat majd egy pulcsit a derekamra kötve és a telefonomat zsebembe rakva indultam el.

Talán Wooyoung és Seonghwa voltak a nappaliban, szóval ők tudták Sanon kívül hogy el mentem. Meg néztem az utca nevét, hogyha esetleg el tévednék haza tudjak jönni az emberek segítségével.
Kerestem egy közeli parkot. Le ültem egy padra, majd hátra hajtott fejjel élveztem a csendet, vagy az éppenséggel vidáman játszadozó gyermekek hangját.

Úgy 10 perc múlva megint éreztem azt az érzést. Egyből fel kaptam a fejem majd körül néztem. Nem volt sehol gyanús alak, de attól még nyugtalan voltam. Fel álltam a helyemről. El kezdtem vissza sétálni a dormhoz. Valamikor hallottam mintha valaki mögöttem sétálna. Hátra néztem de nem láttam senkit. Gyorsítottam a tempómon, majd egy boltba amit legelőször meg láttam be futottam. Annyira meg ijedtem hogy remegtek a lábaim. Majd meg láttam valami kapucnis alakot. Amint észre vett, el ment. Azonnal elő vettem a telefonom és írtam Sannak.

Choi Rachel
Értem tudsz jönni?

Choi San
Miért?

Choi Rachel
Követ valaki

Choi San
Hogy az Istenbe tudsz ilyen nyugodt maradni?! Hol vagy?

Choi Rachel
Abban a boltban ami asszem két utcára van tőletek...

Choi San
Máris ott vagyok!

Fel néztem a telefonomból. Nem láttam most senkit, de veszélyben éreztem magam.

- Rachel! - hallottam meg Sant pár perc múlva. Seonghwaval a másik oldalán sietett be a kis épületbe.

- Menjünk haza... - mondtam remegő hangon.

Bólintott majd el indultunk. Seonghwa a csuklómat megfogva húzott maga után. Egy idő után bele törődtem és nem foglalkoztam vele. Csendben mentünk egész úton. Amint be léptünk én amint lehetett, fel siettem a szobámba és bele dőltem az ágyba.

- Rachel? - jött be... Yunho?

- Hm? - fordultam felé.

- Le jössz enni?

- Nincs étvágyam. - fordultam a másik oldalamra.

- Történt valami? - kérdezte aggódva.

- Nem, semmi... - hazudtam.

Hümmögött egyett majd hallottam az ajtót becsukódni. Vissza fordultam. Nem volt a szobában senki más. Be hunytam a szemem. Pár perccel később pedig el is aludtam.