[•••] ~67. Nap~
Reggel kellemesen ébredtem. Nyújtóztam egyet, majd oldalra pillantva az alvó barátnőmet láttam mire egy mosoly ült ki ajkaimra.
- Ilyen sokáig aludtam? - lepődtem meg, miután megnéztem a telefonom.
- Mennyi az idő? - kérdezte rekedt hangon Minsun.
- 11 múlt.
- Mi? - ült fel. - Mostmár biztos nem tudok meglépni anélkül hogy ne vennének észre... - nevetett kínosan mire elkezdtem bólogatni.
- Éhes vagyok...- Én... Is. - mondtam meglepetten. - Nem hiszem el...
- Mit?
- Már több mint hete nincs étvágyam... Most pedig van. - nevettem fel.
- Akkor megyünk reggelizni! - pattant fel. Én is felkeltem majd a csuklójánál fogva húztam magam után a konyha felé.
- Jó reggelt. - köszöntem Sannak, Jonghonak, Yeosangnak és Seonghwanak akik éppen ott voltak.
- Sziaa...sztok... - San meglepetten nézett minket.
- Jó... Jó reggelt... - hajolt meg barátnőm egy kicsit.
- Szia Minsun! - köszönt lelkesen Seonghwa mire a lány mintha egy kicsit feloldódott volna. Jongho és Yeosang pedig csak értetlenül össze néztek.
- Én ezt nem értem... - rázta a fejét a visual.
- Majd el mondom... - nevetett fel San.
- Úristen, Rachel... - suttogta amint oda értünk a pulthoz.
- Majd ájuldozol később... Éhes vagyok. - kezdtem el készíteni két szendvicset.
Amint kész lett mind a ketten a pultnak dőlve kezdtük el enni miközben beszélgettünk.
Amint eltűntettem az ételt 2 ledöbbent szempárral találkoztam.
- Baj van? - kérdeztem mire a szőke és a vörös fiú Minsunra majd rám néztek.
- A barátnőd csodát tett... - mondta San.
- Én? - mutatott magára.
- Rachelbe úgy kellett tegnap beleerőszakolni a reggelit... - nevetett fel Seonghwa mire Minsun egy fenyegető pillantást vetett rám.
- Én mondtam hogy nem volt étvágyam... - tettem fel a kezem védekezően és hátráltam egy lépést.
- Nekem te meg ígérted hogy enni fogsz rendesen és azt nem mondtad hogy tényleg nem ettél. - tette karba a kezét.
- Nem tehetek róla, jó?
- Egyél normálisan... - mondta szomorúan. - Ha kórházba mersz kerülni...
- Oké, oké... Enni fogok... Minden harmadik napon... - suttogtam az utolsó mondatot.
- Choi Rachel, te egy szörnyű ember vagy! - kiáltotta mire a két fiú felnevetett.
- Jólvan már... - fordítottam el a fejem.
- Akkor most Minsun vagy én fogom etetni Rachelt? - kérdezte Seonghwa.
- Ketten fogjátok. - válaszolta San.
- Mi?
- Részemről oké! - egyezett bele fekete hajú barátnőm.
- Az enyémről is!
- Na, na, na... Már mondtam hogy tudok egyedül is enni. - durciztam be.
- Csak nem fogsz! - kiabálta Mingi valahonnan.
YOU ARE READING
3 Yrs 〜 Ateez ff. ✓
Fanfiction/|BEFEJEZETT|\ Ohayo!🌺 Igazából nem tudom mit mondhatnék nagyon erről a könyvről.. A cím sokmindent elárul(≧▽≦) Rachel az a 15 éves lány, aki eddig semmit nem tudott a bátyjáról, most mégis vele és a barátaival fogja tölteni majdnem minden percét...