[•••] Szept. 6. (Sze)
- Akkor megvan minden? - kérdezte Seonghwa a földön ülve, miután segített becipzározni a bőröndöm, hiszen nekem nem ment.
- Igen!
- Fogkefe? Tusfürdő? Pénz? - ezekre csak mind bólintottam. - .....betét? - röhögött fel.
- MEGVAN! - támaszkodtam vállára, de elég valószínű hogy nem számított rá, hiszen borultunk.
- Hát ide nem hoztál. - nevetett fel, majd magához ölelt.
- Te meg azt sem tudtad először hogy mi az... - fúrtam fejem a mellkasába. - ...Nem kemény a padló? - kérdeztem egy kis idő múlva.
- Meg kellett szakítani ezt a meghitt pillanatot... - nevetett fel.
- Itt van-- szólalt meg hirtelen Jongho. - Most komolyan?! - "akadt ki" hisztérikus hangnemben.
- Most mi bajod van? - kérdeztük egyszerre.
- Csak borultunk. - nevettem fel, majd felültem Seonghwa mellett.
- Áhh, mindegy. - legyintett. - Már itt van Kai... Azt mondta hogy együtt mentek elfelejtettem hogy meddig, aztán majd lesz valami. - rántott vállat, belőlem meg kitört a röhögés.
- Nem figyeltél, igaz? - erre csak bólintott egyet, majd elment.
- Majd hívj fel, jó? - állt fel Seonghwa, majd elkezdte húzni a bőröndöm.
- Oké! - mentem utána mosolyogva.
- Megvan minden? - kérdezte San.
- Igeeen....
- Biztos? Pénz? Telefon? Kutya? Jó, az megvan. - nevetett, amint meg látta Gaeult mellettem, nyakörvén a pórázzal. - Kulcs? Mondjuk az már mindegy.... Hajgumi? Meg ugyebár betét? - röhögött fel Seonghwaval együtt.
- IGEN! VAN! Valaki még nem akarja megkérdezni?
- Akkor gyere. - nevetett fel, majd kikísértek.
- Helo! - integetett nekünk Kai.
- Szia! - köszöntünk vissza egyszerre.
- Amint lesz időd hívj fel, oké? - kérdezte San, én pedig csak bólintottam. - Ha van valami akkor mondd el! Kérj segítséget ha valami nem megy, és ne magadtól próbáld megoldani! Írj, ha szükséged van valamire! Ne legyél öngyilkos! Vigyázz magadra! - mondta felváltva San és Seonghwa.
- Nyugi már, nem gyilkosok közé megyek! - nevettem fel.
- Csak aggódnak... - jött ki a házból Hongjoong mosolyogva.
- Írj! Majd írj! - pattogott az ajtóban Mingi meg Wooyoung felváltva, amin csak bólogatva nevettem.
- Oké, oké... Valaki még szeretne valamit? - kérdeztem.
- VIGYÁZZ MAGADRA! - kiáltotta az összes tag, majd a többi fiú is megjelent az ajtóban.
- Meg lesz. - mosolyogtam rájuk.
- Kai! Te is vigyázz rá! - kiáltotta oda a fehér hajú fiúnak a bátyám, aki csak heves bólogatásba kezdett.
Aztán végre elköszöntem tőlük, Gaeult pedig alig lehetett elrántgatni onnan. Kai pedig csak mosolyogva állt a járdán.
- Azt hittem már el sem engednek... - sóhajtottam amint elé értem, ő pedig csak felnevetett.
- Aranyos, hogy ennyire aggódnak érted. - indult meg maga után húzva a saját bőröndjét, én pedig követtem egy szintén nagy bőrönddel, és egy kutyával.
YOU ARE READING
3 Yrs 〜 Ateez ff. ✓
Fanfiction/|BEFEJEZETT|\ Ohayo!🌺 Igazából nem tudom mit mondhatnék nagyon erről a könyvről.. A cím sokmindent elárul(≧▽≦) Rachel az a 15 éves lány, aki eddig semmit nem tudott a bátyjáról, most mégis vele és a barátaival fogja tölteni majdnem minden percét...