3 Yrs 〜 Ateez ff. ✓

🌺TWENTY〜THREE🌺

[•••] ~162. Nap~

- Rachel... - suttogta valaki a nevem. Át fordultam a másik oldalamra majd lassan ki nyitottam a szemem. Egy mellettem guggoló Seonghwat láttam. - El fogsz késni ha nem kelsz fel. - mondta mire kipattantak a szemeim.

- Nem is fürödtem tegnap... - suttogtam és fel ültem. - Nem fürödtem tegnap, igaz? - kérdeztem tőle mire bólintott. - El fogok késni...

- Menj el gyorsan. - állt fel. Bólintottam. Felpattantam majd mentem is egy tiszta ingért.

Gyorsan le zuhanyoztam, felöltöztem majd elkezdtem szenvedni a nyakkendővel, amíg végül fel nem adtam.

- Esküszöm megtanulom holnapra, de megkötöd megint? - mentem oda a szőke fiúhoz majd oda nyújtottam neki a szürke darabot. El vette majd a nyakam köré tekerte majd szépen megkötötte. [Ez olyan pszichopatásan hangzottxd] Megköszöntem tőle majd reggeli nélkül egy táskával és a szükséges dolgaimmal siettem a suli felé.

- Minsun! - kiáltottam az előttem haladó lánynak. Meg állt és meg vártam amég mellé érek.

- Hát veled meg mi történt? - sétáltunk tovább.

- Amikor írtam, utána készítettem Mochit aztán elaludtam és reggel ébresztett Seonghwa hogy el fogok késni és most fürödtem le. - hadartam el amiből szerintem semmit nem értett.

- Nekem ebből annyi maradt meg hogy mochi, alvás és Seonghwa. - nevetett fel.

Lassan meg érkeztünk a nagy épülethez. Meg kerestük az osztályunkat. Első óra történelem volt. Ki rakja a törit első órába?! Mindegy... Első órában igazából csak bemutatkozás volt, kiosztották a könyveket és megbeszéltünk pár dolgot. Ez így ment második órán, azaz éneken is. Harmadik óra tesi volt. Itt igazából csak kidobós volt majd vége is. Negyedik óra, matek. Ez az egyetlen tantárgy, ami csak ritkán nem megy. Itt csak felmérte hogy ki mennyire érti. Ötödik a nyelvtan volt, majd a hatodik az angol... Teljes szívemből gyűlölöm, sosem értettem a nyelvtanját.

A szünetekben egész jól el volt az osztály. A fiúkkal is beszélgettünk néha szóval úgy döntöttünk hogy majd valaki el kéri mindenki telefonszámát majd csinál egy csoportot.

- Lássuk csak... 15 fő... Igen, mindenki meg van. - nézte a kis cetlit Sunmi amire fel írta a telefonszámokat.

- Rendben, akkor mi megyünk! - köszöntünk el a többiektől.

[•••]

- Lehet hogy rosszul láttam... - kezdett bele barátnőm. - De ide adod kicsit a telefonod?

- Tessék. - nyújtottam oda neki. Feloldotta az egyszerű kis szám kóddal.

- Szóval tényleg San a háttérképed. - mosolyogva adta vissza.

- Hát az úgy vooolt.... - kezdtem nevetve. - Valamikor random elvette a telefonom és csinált egy képet majd beállította.

- És mit mondasz ha meglátják?

- Azt mondom hogy te állítottad be... - gondolkoztam el nevetve mire csak elégedetten elmosolyodott.

Lassan megérkeztünk. Elköszöntünk majd tovább állt. Elő halásztam a kulcsom a zsebemből majd bele dugva a kulcslyukba el fordítottam. Ki nyílt az ajtó. Óvatosan bemerészkedtem. Úgy voltam vele hogy nincs itthon senki szóval teljes nyugodsággal csuktam vissza az ajtót kulcsra zárva. Sóhajtva egyett indultam meg a szobám felé. A táskámból elő halásztam a fölösleges könyveket és be tettem a fiókba.

Nyakkendőmet kilazítottam majd kerestem valami képet hogy hogyan kell bekötni. Amint meg találtam meg próbáltam. A második próbálkozásra sikerült is, majd megpróbáltam megjegyezni. Nagyon meleg volt szóval a hajamat fel kötöttem amivel valahogy úgy nézhettem ki mint valami anyuka de nem igazán érdekelt. El kezdtem ilyen "bilétákat" ragasztgatni a füzeteimre és a könyveimre hogy rájuk tudjam írni a nevem.