3 Yrs 〜 Ateez ff. ✓

🌺SEVENTEEN🌺

~San szemszöge~

Valami telefon csörgésre keltem fel. Lassan ki nyitottam a szemeim. Rachel telefonja zúgott az ágyon. Oda nyúltam majd fel vettem.

- Rachel! - kiáltott asszem Minsun, ami nem volt valami kellemes ébredés után.

- Halkabban te lány... - mondtam rekedt hangon.

- San? Bocsánat... Hol van Rachel?

- Nem tudom. Nem volt itt amikor felébredtem. - válaszoltam.

- Mi? Ti... Te együtt aludtál vele? - kérdezte meglepetten.

- Be jöttem a szobájába amikor lustálkodott, aztán elaludtunk... - magyaráztam el.

- Mindegy... Majd megmondod neki, hogy kerestem? - kérdezte halkabban.

- Igen.

- Köszö--
- Minsun! - hallottam meg egy női hangot, majd azt hogy szinte ki vágódik nála az ajtó.
- Jézus! Anya, mi van?
- Daehyun anyja most közölte, hogy összevesztetek. Miért nem szóltál?
- Ezt pont most kellett felhozni? Éppen telefonálok!
- Bocsi. Kivel beszélsz?
- Senkivel! - kiáltotta, majd bontotta a hívást.

Felnevettem. Nem azért nevettem, mert össze veszett a barátjával, hanem azért mert most hallottam először egy anya-lánya "veszekedést".
Le raktam a telefont majd ismét el kezdtem relaxálni.

Úgy 10 perc után hallottam ahogy Rachel vissza jött. Halkan csukta be az ajtót, biztosan azt hitte hogy még alszom. Úgy is tettem, egyenletesen próbáltam levegőt venni. Arra az oldalra voltam fordulva ahonnan felkelt, szóval oda is ment vissza. Törökülésben kezdte el bújni a telefonját. Láttam párszor hogy elmosolyodott, de egyből próbálta le nyugtatni magát.

- Min mosolyogsz? - kérdeztem hirtelen, amire össze rezzent. Szívére tette a jobb kezét majd úgy próbálta egyenletesen venni a levegőt.

- Nem fogom sokáig bírni, ha ebben a házban mindenki ijesztget...

- Bocsi... - nevettem fel halkan. Írt valamit valakinek, majd le tette a készüléket és a szemembe nézett.

- Minsunnal beszéltem. Elmondta hogy te vetted fel a telefont, szóval nem kellett volna tettetni hogy alszol... - kuncogott.

- Kezdesz olyan okos lenni mint Yuna. - sóhajtottam fáradtan, majd felültem.

- Azért te sem vagy hülye...

- Gyere ide, te. - tártam szét a karjaim hogy meg öleljen. Sóhajtott egyett majd úgy mint legelőször, elém jött négykézláb és megölelt.

- Szeretet hiányod van? - kérdezte kicsit fájdalmasan, mivel szerintem eléggé szorítottam.

- Talán. - szorongattam meg még jobban.

- San... Meghalok. - suttogta, mire nevetve elengedtem.

- Ne dobd fel a talpad.

- Ha nem folytasz meg, akkor nem fogom. - közölte, mire ismét szorosan át öleltem. Kedves vagyok, mi?
- Saaan... - nyújtotta el.

- Most szeretsz, mi? - nevettem fel.

- Ez nagyon fáj! - kiáltotta, mire el engedtem.
- Fájsz nekem... - simogatta bal kezével a karját, amit gondolom nagyon szorított az ölelésem.

- Bocsá--

- Rachel, mész... - nyitott be Jongho. - Oh, bocsánat... Megzavartam valamit?

- Nem. - vágta rá egyből. - Én elmegyek fürdeni...

- Oké. - ment ki a maknae.

Rachel össze szedte a cuccait majd ki ment a szobából. Én mint aki jól végezte dolgát, vissza feküdtem a tusfürdő illatú ágyába, majd be hunytam a szemem.

[...]

- Te azóta itt vagy? - kérdezte a húgom, miután bejött a szobába Mingi pólójában, amit pizsamaként használ.

- Igen. - válaszoltam őszintén.

- Olyan lusta vagy... - fogta meg a bal kezem, majd fel húzott ülésbe.
- Fürdés van. - mutatott az ajtó felé.

- De nem akaroook~ - nyafogtam.

- San, fogod magad és elmész tisztálkodni. - próbált fel húzni de nem ment neki, mire felkacagtam.
- Ne nevess, hanem menj.

- Igazad van. Tényleg lusta vagyok. - nevettem.

- Na jó... - sóhajtott. - Csak állj fel. - tettem amit kért.

Ki vitt a szobából. Azt hittem hogy ott hagy és menjek a dolgomra, de nem így történt. A szobámban meg kérdezte hogy miben alszom, össze szedte a szükséges cuccaim, majd be küldött a fürdőbe. Be csukta mögöttem az ajtót. -Olyan önálló vagy... Egyedül is tudnál élni, csak a koroddal van gond.- mosolyodtam el a ruháimmal a kezemben.