3 Yrs 〜 Ateez ff. ✓

🌺THIRTY🌺

[•••] ~69. Nap~

Az ébresztőt szokás szerint el nyomtam majd pár perc ébredezés után elkezdtem öltözni.

Feltettem egy kevés sminket mivel úgy néztem ki mint egy zombi. Végül kapkodva elindultam miután megint el tettem a két szendvicset amit a konyha tündér készített nekem.

[•••]

- Jó reggelt! - integetett a helyén ülő barátnőm.

- Szia Minsun! - huppantam le mellé. - Ne... El felejtettem írni Yunanak! - estem kétségbe.

- Még van egy pár napod...

- Igen, de mi van ha elfoglalt lesz? Nekem otthon főznöm kell és takarítanom mert most nem lesz aki megcsinálja! - hadartam el.

- Írj neki most. - javasolta. Már elő is kaptam a telefonom és írtam.

Rachel🌺🥰
Yuna
Yuna
Yuna
Yuna
Yuna

Yuna❤️🥺🌺
Rachel?
Baj van?

Rachel🌺🥰
Igen!
Az osztályfőnök adott valami lapot amit alá kell írnia a gondviselőnek!

Yuna❤️🥺🌺
Ha tegnap mondtad volna...
Meg próbálok ma a sulidhoz menni 3-ra, jó?

Rachel🌺🥰
Oké
Addig majd megvárlak

Yuna❤️🥺🌺
Viszont majd írok ha mégsem megy
Rengeteg munkám van jelenleg.

Rachel🌺🥰
Én oda megyek hozzád ha kell...

Yuna❤️🥺🌺
Ne
Nem kell
Viszont majd fotózd le a lapot, jó?

Rachel🌺🥰
Oké😁
Köszi

Le fotóztam majd el is küldtem neki. El tettem a telefonom mivel megjött a történelem tanár.

[•••]

- Ettél vacsorát? - kérdezte Minsun szünetben.

- Nem. - hagytam abba az evést.

- Miért nem eszel? Két szendvics nem elég egy napra!

- Nem voltam éhes...

- Esküszöm fogok beszélni Seong- Sziasztok... - nevetett fel kínosan, amint észlelte hogy itt vannak a többiek is.

- És én ne kotyogjam ki a titkot, mi? - nevettem fel.

- Zavarunk? - kérdezte végül Namsun mire egyszerre kezdtük el rázni a fejünket.

- Szóval... - fordultam barátnőm felé. - Miről is akarsz te vele beszélni?

- Azt mondta hogy vele ettél és esküszöm meg fogom kérni hogy minden nap etessen veled vacsorát... - mondta kicsit morcosan.

- Rachel nem eszik rendesen? - kérdezte Heejin.

- Eddig semmit nem evett napokig... - rázta a fejét.

- Nem. Volt. Étvágyam. - mondtam szavanként.

- De miért? Miért nincs?

- Amióta vissza jöttünk azóta nincs. Nem tudom miért...

- Honnan jöttél vissza? - kérdezte Namsun.

- Titok. - mondtuk egyszerre mire bólintottak.

- Pillanat... - halásztam elő a csörgő telefonom.

- Igen?

- Figyelj Rachel... - kezdett bele Yuna. - Én nem tudok oda menni. Kérd meg Sant.

- Izé... - kezdtem el fel, alá járkálni. - Majd később vissza hívhatlak? Suliban vagyok...

- Oh, tényleg... Bocsi. - nevetett fel majd bontotta a hívást.

[•••]

Haza felé végig beszéltünk. Felajánlotta hogy majd segít a háznál de nem akartam semmilyen terhet tenni rá azok után hogy Daehyun kórházba került és a szülei össze kaptak...

- Akkor biztos nem kell segítség? - kérdezte az otthonom előtt.

- Nem. - halásztam elő a kulcsom. - Te foglalkozz Daehyunnal. - mosolyogtam. Bólintott majd boldogan el ment.

A házba beérve levettem a cipőm majd a házi feladatoknak álltam neki.
Miután végeztem le mentem. Kinyitottam az ablakokat szellőztetés gyanánt majd a konyhában kezdtem el rendet rakni.

- Hideg van... - állapítottam meg miután rendet teremtettem. Be csuktam az ablakokat majd a szobákban nyitottam ki őket.
- Majd ők rendet raknak a szobájukban...- mondtam magamban miután végeztem mind az öttel. -Mondjuk  Seonghwanak nem kell.- nevettem fel halkan mivel az övében mindig rend van.

[•••]

Éppen a fürdőből jöttem ki pizsamában amikor haza értek. A koszos cuccaim bele raktam a kosárba majd elő szedtem a tegnapi ételt.

- Azta... - jött be San a konyhába.

- Hm? - szedtem le a tányérokat.

- Ne mond hogy unatkoztál... - nevetett fel.

- Mostanában olyanok lesztek majd mint a zombik, nem? - vettem elő az evőeszközöket.

- És most magadra akarod vállalni itthoni a feladatokat?

- Aha. - mosolyogtam rá mire csak lemondóan kezdte el rázni a fejét

Miután mindenki neki állt enni, én a szobámba felmentem. Rá néztem a telefonomra, 19:03 és a csoportban pár üzenet.

- Yuna! - jutott eszembe majd el kezdtem hívni.

- Azt hittem, ma már elfelejtetted. - nevetett fel, miután felvette.

- Elfelejtettem, de most eszembe jutott, szóval... Mi lesz?

- Meg kéred Sant hogy írja alá.

- És mit fog szólni az osztályfőnök? Vagy aki meg kapja a lapot? Mármint... Nálam csak úgy tudják hogy veled élek együtt, gondolom. - hadartam le.

- Szerinted az iskolát fogja érdekelni hogy kivel laksz? - nevetett fel. - Csak vidd oda neki hogy írja alá, jó? - kérdezte mire bólintottam amit természetesen nem láthatott.
- Rachel?

- Igen! - nevettem fel az előbbi hülyeségemen.

Bontottuk a hívást. Felkaptam a lapot majd egy toll társaságában kopogtam be a bátyám szobájába.

- Ezt alá kell írnod... - mentem be, és nyújtottam oda neki a papírt egy "Igen?" után.

- Ez mi? - nézett rám.

- Alá kell írnia a gondviselőnek. Te nem jártál suliba? - nyújtottam oda neki a tollat is.

- De... - kezdte el olvasni a tartalmát amiután elvette az írószert. Sóhajtottam egyett majd törökülésben foglaltam helyet a parkettán az ágya mellett.

- Tessék. - adta vissza az aláírt lapot. Megköszöntem, majd vissza mentem a szobámba. Be huppantam az ágyba majd lekapcsolva az éjjeli lámpát próbáltam elaludni.

Csak engem zavar, hogy ilyen fölösleges részek vannak?😞😂
De komolyra fordítva a szót,
szerintem túl unalmasak...🤷‍♀️🌺