[•••] Jan. 5. (Szo)
Nos, a tegnap egy sima átlagos nap volt. Ettünk, nappaliban live, anime és hülyeségek... Semmi említésre méltó nem volt...
Ma, reggeli közben megint szóba került minden lehetséges dolog. Olyan viccesek, amikor civakodnak. Nem értem, hogy hogyan lehet össze veszni azon, hogy a február hány napos...
- 28, és kész.
- De valamikor 29!
- Nem értitek meg, hogy változó?! - csapott a homlokára nevetve Hongjoong.
- De miért? Miért nem ugyan annyi mindig?
- Jaj, fogjátok már be... Így lett és kész. Törődjenek bele.
- De ebben nincs logika...
- Benned nincs logika. - röhögött Mingi.
Én csak hallgattam, és nevettem rajtuk. Legalábbis addig, amíg Seonghwa keze rá nem tévedt a jobb lábamra... Valamiért pedig csak egyszerűen lefagytam, de pár másodperc múlva elvette a kezét. Én pedig ott ültem utána végig csendben, és magamban gondolkoztam hogy "biztos csak véletlen volt... miért gondolom túl?"
Aztán nappaliban ücsörögtünk. A fiúk valamiről beszélgettek, én pedig elvoltam a saját kis világomban. Valamikor megéreztem, hogy valaki el kezdett játszani a hajammal. Oda kaptam a fejem, mire ki csúszott a szőke hajú fiú kezéből az a vékony tincs.
- Oh, elvesztettem. - nevetett fel aranyosan Seonghwa és utána kapott. Kuncogtam egyet, és vissza fordultam.
[•••]
Szinte egész nap mellettem volt Seonghwa, amitől nagyon boldognak éreztem magam.
Vacsoránál amikor megette, nem sokkal utána megint a lábamra tévedt a keze. Nem fordítottam felé különösebb figyelmet, csak amikor alig érezhetően kezdte el simogatni a térdem felett. Rá néztem, de ő éppen Yeosanggal beszélgetett. -...Miért csinálod? Olyan furcsa érzésem van most...- felém kapta a fejét, mintha érezné, hogy őt néztem. Egy kisebb mosolyt húzott ajkaira, mire vissza néztem a tányéromra és gyorsan meg ettem még a maradékot. Utána kezem az övére helyezem. Abba hagyta a lábam cseszegetését és meg fogta a kezem. -Mit csinálsz? Miért vagy most ilyen?- El akartam húzni a kezem, de nem engedte, szóval hagytam. Csendben ültem és vártam hogy végre történjen valami...
- Rachel... - lengette kezét előttem San.
- Mi? Tessék? - kérdeztem zavartan.
- Hol jársz? - nevetett fel.
- Nem tudom. - ráztam meg a fejem.
- Mész fürdeni, vagy mehetek én előbb?
- Megyek. - pattantam fel. Még egyszer vissza pillantottam. Seonghwa nagy szemekkel nézett utánam. Gyorsan be mentem a szobámba, és elő szedtem a szükséges cuccaim. Hogy teljesen össze voltam most zavarodva, az is biztos....
Seonghwa szsz.
Ma egész nap Rachel közelében voltam. Fogalmam sincs miért, de annyira aranyosnak találom, és folyton csak ő jár a fejemben. Régebben semmit, de tényleg semmit nem éreztem iránta, csak kíváncsi voltam, hogy hogyan reagál amikor mondjuk flörtölök vele, és mivel nem akartam hogy belém szeressen, ezért be is fejeztem. Viszont az utóbbi időben úgy érzem, hogy a karma vissza vágott, és beleszerettem Rachelbe... Tisztában vagyok vele, hogy ez tiltott nekem és benne is van a szerződésbe, de őszintén...nem is izgat. Most este pedig meg akarom tenni azt, amit nekem egyáltalán nem szabadna...
YOU ARE READING
3 Yrs 〜 Ateez ff. ✓
Fanfiction/|BEFEJEZETT|\ Ohayo!🌺 Igazából nem tudom mit mondhatnék nagyon erről a könyvről.. A cím sokmindent elárul(≧▽≦) Rachel az a 15 éves lány, aki eddig semmit nem tudott a bátyjáról, most mégis vele és a barátaival fogja tölteni majdnem minden percét...