3 Yrs 〜 Ateez ff. ✓

🌺 EIGHTY〜FOUR🌺

[•••] Szept. 2. (P)

Arra ébredtem, hogy az a kiskutya elkezdi nyalogatni a fülem, a nyakam, az arcom... Természetesen felnevettem.

- Jólvan, jólvan, fent vagyok. - nevettem, és kicsit eltávolodtam tőle.

Elengedtem mivel még mindig magamhoz öleltem, és elkezdtem simogatni. Erre ő elkezdett hemperegni. Kuncogtam rajta egy keveset, majd gyorsan megnéztem a telefonom. Reggel hét múlt pár perccel, és hatezer üzenet Minsuntól, hogy hogy vagy a kutya. Lusta voltam visszaírni, szóval inkább csak felhívtam.

- Ne zaklass. - vette fel.

- Életben van! - kiáltottam lelkesen, mire ő felsikított.

- Éljen! Éljen! Éljen!

- De boldog valaki... - nevettem.

- De most jönni fogsz suliba? - tette fel a kérdést, amire nem gondoltam eddig.

- Hát umm... Nem hiszem. El akarom vinni állatorvoshoz. Meg hát... Nem hagyhatom itt a srácokkal. - nevettem fel.

- Majd valahogy kimentelek.

- Mondd, hogy fotózáson vagyok.

- Tényleeeg! Te modell vagy... - kuncogott.

- De kéne neki egy név... Elég hülyén hangzik így kutyának szólítani. - nevettem.

- Gaeul! - kiáltotta.

Végül letettük. Neki mennie kellett, nekem meg... A kutya elkezdett felpörögni. Mármint Gaeul. Igen, ez lesz a neve. Szerencsére lány, és nem még egyel több fiú vesz körül. A körme kopogott a parkettán, miközben ide-oda szaladgált a szobámban. Csak mosolyogva néztem, ahogyan felfedezi a négyzet alakú helyiséget. Végül jelzett az ébresztőm, amit azonnal ki is nyomtam.

- Jaj nekem... - sóhajtottam. - Gaeul... - próbáltam megszólítani a kutyust.

A harmadik próbálkozásomra már felém kapta a fejét, én meg rá mosolyogtam. Kicsit széttártam karjaim. Ide szaladt, én pedig ismét elkezdtem simogatni. Végül eszembe jutott, hogy mit is szerettem volna. Nem akartam itt hagyni egyedül. Felemeltem, és így mentem ki a szobából. Lementem a konyhába, és az egyébként alig használt ajtót becsuktam, hogy majd ne kezdjen el itt nekem szaladgálni a házban. Mint egy jól nevelt kutya, lefeküdt a fal mellé. Így nyugodtan eltudtam készíteni magamnak a reggelit.

- Miért vagy csukva...? - hallottam meg Yeosang hangját, majd azt hogy kinyitotta az ajtót.

- Csukd is vissza. - szóltam neki oda.

- Mi? Már nem suliban kéne lenned? Vagy már szombat van? - csukta vissza a falapot, én pedig csak kuncogtam egyet. - De most komo-- Gaeul elkezdte őt ugatni, Yeosang pedig megugrott. - Mi ez?!

- Kutya. - nevettem fel.

- Miért van ez itt? - sétált mellém, miközben szemmel tartotta.

- Tegnap kint voltam... Minsunnal beszélgettem, és akkor megláttuk.

- Ezért miért kellett hazahozni?

- Ki volt hűlve, nehezen lélegzett és még sántít is. - néztem felé.

- Oh... - csak ennyit mondott.

- Ma elviszem állatorvoshoz. - kezdtem el elmosni a koszos tányérom.

- Szerintem nem fognak nagyon örülni neki... - vett le egy poharat.

- Nem érdekel. Ha meg lesz a gazdája vissza viszem. Ha nem, akkor itt marad. Ha pedig nem tetszik nektek, akkor esküszöm elköltözöm... Van pénzem, és a régi házban simán el tudnék lenni. - hadartam el.