3 Yrs 〜 Ateez ff. ✓

🌺SEVENTY〜ONE🌺

Gyerekeeek
A Wattpad ebben a részben is kiba- megnehezítette az életem szóóvaaal..
Ha valami hiányos az a Wattpad hibája😂😭
A képeket is újra kellett rakni, aztán kiadta full pixelesen :c

[•••] Júl. 5. (Sze)

Kaptam egy napot, hogy mindent össze tudjak pakolni. Egész este ezt csináltam.
Délelőtt kilenc körül megérkezett San. Sikerült mindent csak két bőröndbe bele tuszkolnom, szóval nagyon elégedett voltam.

- Amúgy... - kezdett bele San, miután már tömegközlekedéssel mentünk. - Utána néztem az ügynökségeknek... Találtam hármat-négyet. Majd nézd meg, hogy melyik lesz jó neked. - mosolygott.

- Oké... - válaszoltam kicsit bizonytalanul.

- Baj van? - kerdezte aggódva.

- Nem, csak... Kicsit ideges vagyok... - emeltem fel jobb kezem, ami szabályosan remegett. Felnevetett, és meg fogta a kezem.

- Nem csodálom...

- Ez így fura.... Nyolc férfi idollal él együtt egy női modell... - gondolkoztam hangosan ismét.

- Miről motyogsz? - nevetett fel.

- Csak gondolkoztam... - mosolyogtam rá.

[•••]

Oda értünk ahhoz az ismerős utcához, én meg egyre idegesebb lettem.

- Azt hiszem... Most éppen live megy. - nevetett fel.

- De jó nekem... - sóhajtottam.

- Még mindig ideges vagy?

- Nem is kicsit! - emeltem fel ismét remegő kezem, mire felnevetett.

Elő kereste a kulcsát, majd kinyitotta az ajtót. Előre ment, én pedig csendben követtem. Már hallottam, ahogyan nevetnek, olvassák a chatet, meg stb...

- Megjöttünk! - állt meg boldogan San a nappali előtt.

- Sziasztok... - mosolyogtam rájuk bizonytalanul. Egy kis ideig hallgattak, majd egy emberként pattant fel mindenki, és ölelt meg. Időm sem volt reagálni.

- Annyira hiányoztál! - mondta Yeosang.

- Ne menj el többet...

- Tényleg nagyon sajnáljuk!

- Annyira örülök, hogy vissza jöttél!

Én még mindig csak lefagyva álltam közöttük, és hallgattam őket.

- Szegényt megfojtjátok... - nevetett fel San, és kihúzott a középpontból.

- Nagyon hiányoztatok... - mosolyogtam rájuk, és sikerült bekönnyeznem, majd gyorsan meg is töröltem a szemem.

Végül valaki észhez tért, és mind vissza mentek az Atinykhez. Szerintem mondanom sem kellett, hogy rengeteg ember össze volt zavarodva, és vagy hétszer mondták el röviden a sztorit. Hogy össze vesztem Sannal meg a többiekkel néha, hogy elszöktem, hogy két év alatt modell lettem, és hogy most újra itt vagyok.
Szerencsére egész hamar vége lett a livenak, és mehettem végre a szobámba. Viszont ami bent fogadott...
A zár konkrétan szét volt cseszve, a szerény félig üres, és a régi iskolatáskám... Valamiért kirázott tőle a hideg... Teljesen idegennek éreztem magam a saját szobámban.

- Izé... San... - nyitottam be a szobájába.

- Igeeen?

- Mi történt a zárral? - vontam fel egyik szemöldököm.