3 Yrs 〜 Ateez ff. ✓

🌺 ONE〜HUNDRED&FIVE🌺

[•••] Szept. 3. (V)

- Fáradt vagyoook! - nyafogott Yoora, amikor éppen a sminkjét csinálta az egyik nő.

- Kellett nektek menni ma is különórára... - csóválta a fejét James. - Ma igazán kihagyhattátok volna.

- Debütálunk, debütálunk, debütálunk, debütálunk! - ugrándozott Kai, amit csak nevetve figyeltem.

- Rachelnek ez már a második. - mosolygott rám Woosung.

- Most legalább nem egy szál topban kell kimennem. - nevettem.

Amíg Yooran meg rajtam ilyen ujjatlan póló volt, addig fiúkon pedig lenge rövid ujjú, és ugyebár a "saját színeinkben". Na meg mindenkin volt valami tréning nadrág szerűség... Szerintem rajtam elég szarul állt, de ez van. Kai mondjuk folyton azt hajtogatta, hogy "Miért áll jól rajtad minden ruha?!". Meg amúgy nem értem mi baja... Rajta sokkal jobban állt, de mindegy... De a lényeg, hogy ha minden jól megy, akkor mától egy banda vagyunk, mégpedig a Colors of Souls.

- Park Woosung! Tűrd már be azt a szerencsétlen narancssárga pólót! - kiáltott rá James.

- EZ MUSTÁRSÁRGA! - tette csípőre kezét Yoora és Woosung is, mi pedig Kaial csak felröhögtünk.

- Hát engem meg nem érdekel. Csak tűrd be, az isten szerelmére! - tette össze kezeit.

- De még van időnk...

- Woosung! El fogjuk baszni! Mármint te...

- Jólvan, jólvan... - tűrte be a sárga anyagot szomorkásan.

- Olyan jó világos a bőröd! - lépett mellém sóhajtva Yoora. Mostmár valahogy nem bunkózik velem, ami igazából teljesen össze zavart...

- Azért te sem panaszkodhatsz. - mosolyogtam rá.

Aztán ide jöttek, és "feltették" nekünk a mikrofonokat. Kai ismét elkezdett ugrándozni, James pedig leállította, mikor már majdnem leesett róla a mikrofon.

- Akkor most szépen oda mész, és megkérsz valakit hogy csinálja meg, amit tönkre tettél. - tolta meg az itt dolgozók felé a leaderünk.

- De félek... Valaki jöjjön velem!

- Gyere te nyuszi. - nevettem fel, majd oda húztam az egyik férfihoz.

Gyorsan megcsinálta, majd sok szerencsét kívánt nekünk. Szerintem szükségünk is lesz rá...

Aztán kint a színpadon újból ideges lettem. Bár nem tudom hogy miért. Ezen már túlestem egyszer.
Végül pedig elkezdődött. Viszont szerintem fölöslegesen aggódtam. Jól ment a koreográfia, és a szöveg is. Mondjuk a végén Kairól ismételten leesett a mikrofon, de az már édes mindegy... Neki lehet hogy kicsit tartósabb kéne. Az emberek pedig igazából csak nevettek rajta, szóval szerintem nem rontottuk el.

[•••]

Otthon a fiúk igazából örültek is, meg nem is. Boldogok voltak, hiszen meg tudtuk csinálni, de egyben szomorúak is voltak, mivel pár nap múlva elköltözöm.
Aztán a nappaliban voltunk páran és valami random filmet néztünk. Végül pedig elkezdtek írogatni csoportba, és a múltkoriból kiindulva, nem akartam figyelmen kívül hagyni...