3 Yrs 〜 Ateez ff. ✓

🌺TWENTY〜FIVE🌺

[•••] ~64. Nap~

Ismételten együtt szólalt meg az összes ébresztő. Megint el végeztem a reggeli öltözködést és le siettem a konyhába csinálni valami kis reggelit. Miután el mostam a koszos tányérom be mentem a fürdőbe igazítani magamon. A nyakkendőm most sem tűnt valami kitartónak szóval gyorsan el akartam hagyni a házat hogy ne Seonghwanak kelljen megint bekötnie. Éreztem hogy kezd megint bomladozni a szürke anyag szóval rá fogtam és úgy indultam ki a fürdőből. A nappaliban San, Hongjoong és Seonghwa ült és beszélgettek. Próbáltam észrevétlenül elhaladni mellettük de természetesen ez nem sikerült.

- Rachel settenkedik. - nevetett fel a vezetőjük.

- Jaj, hagyjál már... - fordultam feléjük.

- Mi a baj? - mutatott a bátyám a nyakkendőmre.

- Semmi! - vágtam rá egyből.

- Még mindig nem tudod megkötni. - rázta a fejét nevetve Seonghwa mire le sütöttem a szemeim.

- Majd megoldom. - siettem az ajtó felé. Nem is én lennék ha nem ragadta volna meg a karom...

- Addig nem engedlek el, amíg nem kérsz meg hogy segítsek. - mondta a szőke hajú.

- Se- Segítesz? - kérdeztem dadogva amivel megleptem magam mivel elég régóta nem mondtam így semmit. Nem válaszolt csak megkötötte.

- Most Rachel vagy Seonghwa az asszony a háznál? - kérdezte az éppen fürdőből ki jövő Mingi mire San egyszerűen elkezdett röhögni. Gyilkos pillantást vetettem mindkettőre, majd egy halk köszönéssel elhagytam a házat.

- Rachel? - hallottam meg egy ismerős hangot.

- Szia... - mosolyogtam Minsunra.

- Hmm... - kezdett méregetni.

- Mi az? - kérdeztem hátrálva egy lépést.

- Ez tisztára olyan mint a könyvekben; pírba borult az arcod. - tette jobb kezét az arcára.

- Nekem nem is... Mármint... Mi van? - kérdezgettem össze vissza.

- Semmi... - egyik karomat megfogva kezdett el húzni a már jól megszokott úton. Nem szóltunk egymáshoz csak a barátnőm vigyorgó képét néztem.

[•••]

- Szóval... - kezdett bele Minsun miután helyet foglaltunk. - Mi történt?

- Hogy érted? - vontam fel egyik szemöldököm.

- Mi történt most reggel mielőtt ki léptél azon a kicse- ... Azon a gyönyörűséges ajtón? - javította ki magát.

- Oh, umm... - szorongattam a nyakkendőm.

Végül suttogva el magyaráztam neki hogy Seonghwa miként és hogyan kötötte meg a szürke darabot.

- Merd azt mondani, hogy nem tetszik neked. - mosolygott.

- Miii?!-- be jött a kémia tanár szóval nem tudtam elkezdeni vitatkozni vele.

[•••]

A nap hátralévő részében nem hoztuk fel a témát hanem a többiekkel beszélgettünk minden féle hülyeségről.

- Megint nem hoztál kaját?! - kérdezte Minsun kiabálva az utolsó szünetben, mire kissé össze rezzentem.

- Nem... Siettem hogy ne vegye észre hogy nem tudom megkötni még mindig, és...

- Tessék. - nyújtott oda nekem egy szendvicset. El vettem és elkezdtem enni