3 Yrs 〜 Ateez ff. ✓

🌺THIRTY〜SEVEN🌺

[•••] ~81. Nap~

- Aaahw~... - ébredtem fel Hongjoong hangjára.

- De aranyosak... - suttogta Wooyoung.

- Na jó, hagyjuk őket... - mondta San. Pont akkor nyitottam ki a szemem amikor becsukódott az ajtó.

Seonghwaval még mindig szemben feküdtünk. Egy mosoly ült ki ajkamra, de egyből el tüntettem. Ezután halkan felnevetett.

- Te is hallottad? - nyitotta ki a szemeit.

- Igen... - fordultam a másik oldalamra.

- Ezek is shippelnek minket? - kérdezte.

- Szerintem még nem. Mármint, nem! - javítottam ki magam mire felkacagott. -Úristen, de gáz vagyok...- húztam fel a térdeim.

- Na, menjünk enni. - pattant ki az ágyból.

- Nem-nem. - ráztam meg a fejem.

- De-de. - rántotta le rólam a takarót majd felkapott.

- De neee... - nyafogtam.

- Gyorsabban túl vagy rajta, ha nem ellenkezel. - nyitotta ki az ajtót majd meg indult a konyha felé.

- Oh, a gerle pár! - vigyorgott ránk Yunho.

- Nem jöttünk össze te nagyon buta... - nevetett Seonghwa.

- Ne is... - rázta a fejét San.

- Tegyél le... - kérleltem a fiút aki eleget téve lerakott a földre. -Ezt benézted.- nevettem magamban majd futó lépésben indultam meg kifelé. És pont mint eddig is, természetesen utánam kapott és vissza húzott.

- Maradsz. - ültetett le az egyetlen üres székre Seonghwa, én pedig sóhajtottam egyet szomorúan.

- Minek szöksz folyton? - kérdezte a bátyám.

- Ez most olyan volt mintha valami rab lennék... - néztem rá morcosan.

- Ha a te szemszögedből nézzük... - gondolkozott el San.

- Akkorra egy hülye vagy! - csapta tarkón Yuna(?).

- Mi...? - fordult hátra meglepetten.

- Sziasztok! - köszönt boldogan a többieknek mintha mi sem történt volna.

- Szia Yuna! - integetett Hongjoong a konyhából.

- Szia! - köszöntek a többiek egyszerre, én meg csak ott ültem az "Ez most mi?!" nézésemmel.

- Mióta vagy itt? - kérdezte Seonghwa.

- Amióta Rachelt vissza rántottad. - nevetett fel. - Most nem velük eszel. - húzott fel a székről.

- De hát eddig sem evett velünk... - mondta Yeosang.

- Hát most sem fog. - nyújtotta ki a nyelvét mire felkacagtam. Úgy látszik ez nálunk valami családi vonás... - Na, öltözz át aztán megyünk is.

[•••]

Össze kaptam magam, Yuna pedig végig sürgetett, hogy siessek jobban... Aztán elindultunk, és valami ismeretlen vendéglőben kötöttünk ki.

- Itt még sosem voltam... - mondtam csodálkozva. Gyönyörű és hangulatos hely volt.

- Nem rég nyitott. - mosolygott rám.
- És sokszor van ilyen? - kérdezte miután leadtuk a rendelésüket.

- Mármint?

- Hogy ilyen hülyén viselkednek. - pontosított. - Hogy San köcsög veled. - nevetett fel.