3 Yrs 〜 Ateez ff. ✓

🌺SIXTY〜NINE🌺

[•••] Jún. 20. (K)

Ma Logannel terveztünk egy kis sétát, és meg is akartam látogatni a családját. Közben pedig majd insta live is fog menni nálam, de azt majd csak később akarom...
Felvettem egy fekete rövid ujjú haspólót, amin volt valami random fehér felirat, és egy világoskék rövidnadrágot, ami pár helyen meg volt szaggatva. A tükör előtt elégedetten bólintottam, majd megindultam kifelé. Logan már ott várt engem az ajtó előtt. Végig nézett rajtam, majd megcsóválta a fejét.

- Most mi az? - nevettem fel. - Meleg van.

- Meleg, mi?

- Mintha az anyám lennél! - röhögtünk fel egyszerre.

[•••]

A nap elég forrón sütött. A járdán sétáltunk, és beszélgettünk. Éppen a barátom volt a téma, ha lehet így nevezni.

- Nem értem... Tudod, hogy megcsal... Akkor miért nem dobod végre ki?

- Logan... - sóhajtottam. - Mert nekem jó ez így. Charles megcsal, ezt én is tudom. De ha ő nincs, akkor senki, aki foglalkozna úgy velem, mint egy barátnővel...

- Ez egy érdek kapcsolat...

- Nincs közöd hozzá. Hagyjuk.

- Bocsánat... - sóhajtott. - De... Amúgy...

- Mit szeretnél tudni? - nevettem fel.

- A múltad... Túl titokzatos vagy. - mondta kicsit félénken.

- Hagyd a múltam! Nem gondolok rá, mert tudom, hogy rossz. Nem akarok sírni.

- És... Az, hogy nem bízol az emberekben?

- Figyelj... Már nem emlékszem, és nem is akarom tudni, hogy mi történt a régi énemmel. Viszont azt tudom, hogy megbántam. Nem merek vissza gondolni rá...

- Amaya... Ha... Elmondanád valakinek, akkor lehet, hogy jobb lenne.

- Logan... Benned meg Fujiban bízom egyedül. Kérlek... Ne használd ki. - hajtottam le a fejem.

- Sajnálom. Csak tudod--

- Rachel! - hallottam meg a régi nevem. -Nem. Nem nekem szóltak. Engem nem így ismernek.- viszont egy kicsit megtorpantam.

- Baj van? - kérdezte egyből.

- Nem. - vágtam rá, majd mentem tovább.

- Rachel! - hallottam meg sokkal közelebbről a hangot.

Majd valaki gondolom futásból hirtelen megölelt hátulról. Én először majdnem elvesztettem az egyensúlyom, de megmaradtam, és csak lefagyva néztem előre.

- Kérlek, Rachel... - hallottam megy szipogni egy srácot. - Én... Én annyira sajnálom!

- Sa- San? - kérdeztem remegő hangon. Az illata, és a hangja... Hirtelen beugrott minden.

- Kérlek bocsáss meg nekünk! - Logan értetlenül nézett ránk. Nekem is könnyek gyűltek a szemembe, majd szembe fordultam vele, és vissza öleltem.
- Kérlek, Rachel... - szorított jobban magához. - Én... Mi annyira sajnáljuk!

Annyira zokogtam a boldogságtól hogy nem is bírtam válaszolni. Bármennyire is voltam mérges rájuk, rettentően boldog voltam hogy két év után újra láthattam őt.
Miután lenyugodtam, elengedett. A többi tag rendezetlenül álldogált mögötte. Tekintetem cikázott közöttünk. Olyan régen láttam őket, és annyit változtak...

- Mondd, meg tudsz nekünk bocsátani? - kérdezte Hongjoong szomorúan, aki San mellé lépett.

- Megbocsáltani? - töröltem meg a szemeim mosolyogva. - Mégis mit? Már régen volt... Amúgy sem tudok rátok haragudni...