3 Yrs 〜 Ateez ff. ✓

🌺SIXTY〜FIVE🌺

[•••] Jún. 16. (V)

Már lassan egy hete megy ez az egész, és egyre rosszabbul érzem magam napról napra...

- Ne feleselj már basszus! - éppen egy vita közepén tartottunk Sannal.

- Te kezded folyton!

- Te meg folytatod! Ugyan az!

- Miért szólsz akkor hozzám?! - tártam szét kezeim idegesen.

- Kijössz enni, fürdeni és dolgozni. Csak ezekért hagyod el azt a hülye szobád!

- Legalább addig sem kell beszélgetnem veled és velük! - mutattam pár nappaliban lévő tagra, majd felsiettem a szobámba.

Igen, konkrétan mindenkit gyűlölök innen. Amúgy meg fogalmam sincs hogy miért... Talán mert rám se hederítettek, amiután kiderült a kapcsolatunk. Egyedül Yeosanggal szoktam beszélgetni magamtól. Hihetetlen, hogy egy kapcsolat miatt idáig el tud fajulni valami...

[•••]

Éppen egy kakaót ittam a konyhában vacsora gyanánt. Közben néztem a nappaliban történő eseményeket. Seonghwa egyre nyugtalanabb volt, mikor le jött San. Végül követte őt Hongjoong. Ekkor felállt, és felsietett. Páran utána néztek, majd valakik megrántották a vállukat. Na, ezen a ponton lett elegem mindenből. Letettem a bögrét az asztalra. Beálltam a tv elé amit éppen néztek, majd ki kapcsoltam azt. Vettem egy mély levegőt, majd ki fújtam.

- Nektek mi bajotok van?! - néztem végig a hét itt maradt fiún. - Nem, egyszerűen nem értem, hogy miért viselkedtek így! Azt még megértem, hogy San meg Hongjoong ilyen, de nektek nincs jogotok kiközösíteni Seonghwat! - néztem végig szúrós szemekkel a fiúkon. Yeosang csak biztatóan mosolygott ezzel erőt adva nekem, és folytattam. - Én kezdtem el az egészet, mégis ő issza meg a levét! Mi okotok van vele flegmázni meg bunkózni?! Mindent megtettünk amit kértetek. Nem beszéltünk egy szót se azóta, még csak nem is írtunk egymásnak! - San csak unottan nézett engem, mire könnybe lábadt a szemem. - Istenem... GONDOLKODJATOK MÁR! - kiáltottam el magam sírva, és fel is szaladtam a szobámba.
- Bazd meg... - kulcsra zártam az ajtót, majd felrúgtam a legelső dolgot, amit megláttam, azaz a székemet.

Közben még szét téptem egy random füzetet, mire sikerült lenyugodnom. Lehet most valami pszihopatának nézek ki, de nem érdekel. Írt Yuna, hogy minden rendben-e. -A legjobbkor kérdezed te is...- vissza írtam, hogy igen. Beszélgetni akart, de én leráztam egy olyannal, hogy "fürdenem kell". -Nem bírom itt tovább...- ismét elkezdte áztatni arcom a sok sós könnycsepp.
Fogtam egy kisebb hátizsákot. Beledobtam pár pólót és szükséges ruhát. -Igen, most elszökök. És nem tervezek vissza jönni... Ne felejtsd el... Nem jöhetsz vissza!- telefonom, az összes eddigi pénzem és a régebbi otthonom kulcsát elraktam, hátha valamiért kéne... És írtam egy kis cetlit, hogyha esetleg olyan idióták lennének, rájöjjenek hogy magamtól mentem el, és nem elraboltak....

"Ne várjatok vissza ;)"

Ledobtam random a földre, és átmásztam az ablakot. Fogalmam sem volt, hogy hova kéne menjek. Végül elindultam Minsun felé... -Remélem nem fogok nagyon zavarni...-

Közben már rendes ömlött az eső odafentről. Mire oda értem, már teljesen átáztam. Mély levegőt vettem, majd csengettem

- Minsun, megnézed? - hallottam egy tompa női hangot.

Pár másodperc múlva a 10 centiméterrel magasabb barátnőm nyitott ajtót. Rámosolyogtam könnyes szemekkel. Lefagyva nézett pár másodpercig, majd magához ölelt. Nem érdekelte, hogy pizsamában van, én pedig teljesen vizes vagyok, ő megölelt. Újra elkezdtem zokogni, amire erősebben szorított magához.
Szerintem egyből leesett neki a történet, de gondolom azért majd még rá fog kérdezni...