3 Yrs 〜 Ateez ff. ✓

🌺 THIRTY〜FIVE🌺

[•••] ~79. Nap~ (P)

Szombaton megint kint voltam Minsunnal a játszótéren egészen hajnali 2-ig. A következő napokban rendszeresen ettem reggelit, a srácoknak pedig csütörtökön volt az utolsó koncertjük. Utána kaptak több mint egy hét szünetet. Szokásomhoz híven nem figyeltem, szóval nem tudom hogy pontosan mennyit...

Szokásos reggeli rutin; öltözés, reggeli, egy kis igazítás, hogy ne nézzek úgy ki mint valami zombi, majd irány a suli.

- Már mondtam hogy utálom az éneket? - kérdeztem barátnőmtől, amint odaértem mellé a suliban.

- Miért nem kérsz segítséget? Meg egyáltalán mi nem megy? - kérdezte.

- Úgy... Körülbelül az egész.

- Örülj hogy csak kétszer van egy héten. - mosolygott.

[•••]

Szokás szerint a nap gyorsan eltelt a mindenféle hülyeségeinknek köszönhetően, majd végre mehettünk haza. Minsunnak sztoriztam a múltkoriról amikor Chanmi ott volt a fan meetingen. Ő is nevetett rajta egy jót. Egyszer meg fogom sajnálni ezt a csajt, annyira szerencsétlen tud néha lenni. Bár szerintem soha az életben nem fogok találkozni vele. Mindig is megnehezítette az életem, szóval egy hatalmas gond mostmár nincs.
Miután elköszöntünk egymástól be mentem a házba, és egy San fogadott egyből.

- Nem fáztál? - kérdezte, amint végignézett rajtam.

- Egy kicsit. Mondtam már hogy utálom a szoknyákat?

- Hát vedd le. - nevetett.

- Te meg vedd fel. - mondtam majd egyszerre nyújtottuk ki a nyelvünket.

- Testvérek.... - mondta kacagva Yunho.

- Mérd meg hogy mennyi vagy! - mondta hirtelen San. Egy kis hezitálás után bólintottam, majd bementem a fürdőbe.
- Na?

- 39,7...

- Mennyit fogytál?! - akadt ki.

- Körülbelül 8 kilót amióta itt vagyok. - matekoztam ki.

- Nyolc kilót fogytál?! - jött ide Seonghwa.

- Úgy tűnik...

- Mostantól eszel ebédet is. - mondta majd el ment.

- De....

- Nem de. Enni fogsz, mert ez így tényleg nem jó. - hagyott itt a bátyám is.

Sóhajtva indultam meg a szobám felé. Gyorsan átöltöztem majd a telefonommal a zsebemben meg indultam a nappali felé. Éppen időjárás jelentés ment...

- ...Szóval vihar lesz este? - kérdezte Wooyoung.

- Vihar?! - eszméltem fel.

- Igen. Jól indul a szünetünk... - sóhajtott San.

- Jössz enni? - kérdezte Seonghwa.

- Nem akarok. - ráztam a fejem.

- Úgy értem... Gyere enni, vagy én viszlek a konyhába. - állt előttem válaszra várva.

- Nem megyek... - suttogtam oldalra nézve.

- Ne már, Rachel... - szomorkodott a bátyám.

- De-- kezdtem volna bele. De mint már megszokhattam, ilyenkor sosem az van, amit én akarok.

- Akkor viszlek én. - kapott fel Seonghwa a kanapéról.

- Ne mááár...~ - nyafogtam.

Miután meg bizonyosodott arról hogy nem fogok le lépni amíg elkészíti az ételt, kivette a hűtőből a tegnapi ebédet. Meg melegítette majd elém rakta. Először kicsit nehezen, de végül elkezdtem enni.