3 Yrs 〜 Ateez ff. ✓

🌺FIFTY〜EIGHT🌺

[•••] Márc. 20. (Sze)

Ma reggel pedig csoda történt; visszaszereztem pár emléket. Olyannyira boldog és izgatott voltam, hogy azt elmondani sem lehet...
Végül úgy döntöttem, hogy most inkább itt maradok. Jelenleg csak a gondolataimmal akartam foglalkozni. Gyorsan meg néztem az időt is, 7:36. -Legalább van időm most magamra...-

[•••]

- Mit csinálsz? - rontott be random Seonghwa.

- Neked mi bajod? - vontam fel egyik szemöldököm.

- Semmi... - mondta halkan. -Csak nem aggódtál értem?- mosolyodtam el, és vissza dőltem az ágyba.

- Nem vagy éhes?

- Nem érek rá. - közöltem, mire egy értetlen pillantással ajándékozott meg. - Gondolkozom...

- Mármint? Eszedbe jutott pár emlék?! - csillantak fel szemei.

- Egy pár dolog... - nevettem fel. - Mingi egyszer tényleg elesett, amikor nevetett?

- Az még akkor volt, amikor Sannal hülyültünk... - gondolkozott el.

- Hogy érted?

- Majd megtudod. - legyintett. És ezzel a lendülettel el is tűnt az ajtómból.
- Na, add a karod. - jött vissza a tegnapi cuccokkal.
Sóhajtottam egyet, és fel ültem. Hozott még valamit és le ült velem szemben.

- Omm... Izé... Ez egy kicsit csípni fog... - fogta meg a karom, és rá nyomott egy kendőt. -Ez mi a franc?!- el akartam húzni a karom, de csak erősebben szorította.
- Hamarabb túl vagy rajta, ha nem ellenkezel.

- Erről nem volt szó! - rántottam el a kezem, amint végre elengedett.

- A te hibád. Ha nem csináltad volna...

- Azt mondtad, hogy csípni fog... De ez éget! Mi a franc ez?!

- Sokminden van benne, ami segíti a gyógyulást, na meg persze fertőtlenítő. De csak párszor fogom használni, oké? - mosolygott. - Fejezzem be a karod, vagy most akarsz túl lenni a lábadon is? - emelte fel azt a kendőt.

- A lábamra is kell?! - akadtam ki.

- Annyira nem rossz. Majd megszokod... Na? Akkor melyik? - célzott az előbbi kérdésére.

- Inkább fejezd be a karom... - még fel akartam készülni lelkileg az újabb égő érzésre.

Be kente a krémmel, majd be kötötte újból. Vettem egy mély levegőt, és oda nyújtottam a lábam. Már egészen elfelejtettem, hogy milyen rossz volt az az érzés. Szóval amikor hozzá érintette a bőrömhöz a kendőt, azonnal el rántottam a lábam.

- Nem. - ráztam a fejem. - Biztos, hogy nem.

- Biztos, hogy ezt akarod?

- Mit? - néztem rá értetlenül.

Sóhajtott egyet és vissza húzta a lábam. Rá ült a sípcsontomra, és ismét a vágásokhoz nyomta a fehér kendőt. Így természetesen nem tudtam el rántani a lábam. Csak össze szorítottam a szemem. -Aki ezt a cuccot kitalálta, azt fejbe vágom...- szörnyű égő érzést adott át.
Tudtam, hogy már elvette a kendőt, de még mindig nagyon éreztem.

- Téged ki kell kötni ehhez. - nevetett fel, majd kinyitottam a szemem. Már be volt kötve a lábam is.

- Most utállak. - fontam össze a kezeim magam előtt.

- Tudom. - mosolygott. -De aranyos...-

- De ha így mosolyogsz, akkor nem tudlak... - dőltem hátra becsukott szemekkel.