3 Yrs 〜 Ateez ff. ✓

🌺 ONE〜HUNDRED&TWO🌺

[•••] Aug. 22. (Sze)

Seonghwa szsz.

Rachel vasárnap óta olyan, mintha valamin folyton stresszelne. Viszont amikor rákérdeztünk hogy mi a baj, azt válaszolta hogy "Igen." Valószínűleg akkor is éppen gondolkozott valamin, én pedig egyre jobban aggódom érte. Őszintén, én Yoongitól is megkérdeztem hogy vasárnap történt-e valami, de azt mondta hogy semmi. Sőt, még Kait is kifaggadtam, de ő sem tudott semmiről. Gondoltam hogy talán csak amiatt van, hogy a bandában minden jól menjen... De akkor sem gondolna erre minden percben...

Ma pedig a fiúk úgy döntöttek, hogy elmennek moziba. Fogalmam sincs honnan jött ez a hirtelen ötlet, de én nem mentem, mivel olyat akartak megnézni amit én már láttam. Rachel meg... Neki alapjáraton nem volt kedve hozzá. Tehát ketten maradtunk a dormban. Ugyebár együtt vacsoráztunk, viszont végig olyan volt, mintha kerülné a tekintetem.

- Mi a baj? - kérdeztem meg végül.

- Semmi... - motyogta.

- Semmi, mi? - álltam fel, és gyorsan elmostam a tányérom. - Elmentem fürdeni. - hagytam ott.

Annyit még pont láttam, hogy össze préselt ajkakkal nézett lefelé. Tisztán látszik hogy valami nincs rendben, de mégsem mondja el. És ez nagyon zavar; hogy nem őszinte. Én azt hittem, hogy bízik már bennünk... Legalábbis bennem annyira, hogy elmondja ha valami bántja. De úgy látszik tévedtem... Végül felkaptam a törölközőm, és bementem a fürdőbe. Még egy kis ideig csak meredtem magam elé, majd levettem a pólóm. Éppen nyúltam volna a nadrágomhoz, mikor résnyire kinyílt az ajtó, és egy Rachel lépett be rajta.

- Mit szeretnél? - kérdeztem, de nem válaszolt.
Helyette csak lehajtott fejjel elindult felém, majd megölelt. Nem értettem hogy mit akar most ezzel pontosan...

- Seonghwa... Én... Én... - kezdett bele kissé remegő hangon.

- Nem. Először nyugodj meg, és utána mond... - simítottam végig hátán. Vett egy mély levegőt, majd kifújta.

- Seonghwa... Le... - kezdett bele szinte suttogva, majd fejét mellkasomnak döntötte. - Le... Lefekszel velem...? - az utolsó mondatot alig hallottam, de amint felfogtam hogy mit mondott, rendesen meg is lepődtem.

- Miért akarod? - kérdeztem egy kis idő múlva.

- Mert... - motyogta. Azt hittem hogy még hozzá tesz valamit, de semmi.

- Ki mondott neked erről, és mit? - toltam el magamtól.

- Seonghwa, kérlek! - törölte meg a már könnyesedő szemét.

- Magadtól ilyet biztos hogy nem kérdeznél meg... - ráztam a fejem.

- Yuna rákérdezett, aztán... Nem érti hogy miért nem volt eddig. - törölgette továbbra is szemeit. - És... Yoora azt mondta... Hogy... Hogy biztosan nem kellek neked! - fakadt sírva.

- Ezen rágódtál idáig? - öleltem magamhoz. - Ez hülyeség... Úgy szeretlek ahogy vagy. Nem kell hozzá lefeküdnünk. Enélkül is kellesz nekem... - próbáltam megnyugtatni.

- Azt mondta... Hogy... - szipogott. - Lehet csak nem akarsz megbántani... És ezért vagy velem...

- Ő nem tud semmit a MI kapcsolatunkról. Nem tudhatja hogy mit, miért, és mikor csinálunk. - simogattam a hátát. - Ne azért akarj lefeküdni velem, hogy ellent mondj neki... Hanem azért, mert te is szeretnéd... - egy ideig csak csendben voltunk, míg rendeződött a légzése is.

- Én... Szeretném... - suttogta egy kis idő múlva.

- Biztos? - toltam el magamtól. Csak bólintott egyet, miközben a padlót nézte, majd megtörölte még egyszer szemeit. - És umm... Szűz vagy még, nem?