3 Yrs 〜 Ateez ff. ✓

🌺EIGHTY〜THREE🌺

[•••] Szept. 1. (Cs)

Egyedül igazából annyit változott az egyenruhám, hogy a volt rövidebb szoknya méret, bár én maradtam a réginél, és a nyakkendő pedig most fehér volt. Már igazából rettenetesen izgatott voltam, hogy újra láthatom a régi osztályom. Remélem azért még nem felejtettek el... És hogy látom majd Minsunt is.

Végül az igazgató megnyitotta a tanévet.
Konkrétan mindenki megbámult a folyosón. Már megszoktam, de azért zavart... Végül pedig a termem elé érkeztem. Már pár osztálytársammal beszélgettem is egy keveset, mint például Namsunnal és Kaial. Mély levegőt vettem, majd benyitottam. Csak páran voltak bent.

- De--

- Nem! - szakította félbe Jiwont egy ismerős hang. - Nem érdekel!

- Azért lettél ilyen, mert Rachel elment, de had mondjam már végig! Szóval... - itt Minsun sóhajtott egyet. - Az Ateeznek múltkor volt--

- Jiwon! - rivallt rá. - Nem érdekel az Ateez. - támaszkodott a térdére, hogy közvetlen a szemébe tudjon nézni. - Nem érdekel az a banda. Egyáltalán. Minden, ami hozzájuk kapcsolódik, azt rühellem... - mondta végig fenyegetően. -Mi van veled?!-

- Minsun...? - kérdeztem teljesen ledöbbenten.

Felegyenesedett, majd megfordult. Először értetlenül nézett rám, majd nagyra nyitotta szemeit. Kicsit kinyitotta a száját, mintha mondani akarna valamit, de nem tette. Ehelyett csak felkapta a táskáját, majd lehajtott fejjel utat tört magának. Utána akartam menni, de Sunmi vissza fogott.

- Ne. - fordított magával szembe. - Hagyjad...

- Mi történt amíg nem voltam itt?! - akadtam ki.

- Szünetben elmeséljük!

[•••]

Összegezve... Minsunt olyan szinten megviselte, hogy itt hagytam, hogy megutálta az Ateezt. Ezután elvileg lógott is a suliból, és átment flegmába is.

- Ennyi gondot okoztam? - töröltem meg a már könnyes szemeim.

- Ezen nincs mit szépíteni... Igen. - válaszolt Jiwon.

- Olyan idióta vagyok basszus... - szipogtam. Bármennyire is fájt, de ez az igazság. Ezt elrontottam...

[•••]

Második óra után végre haza mehettünk. Otthon a vak is láthatta, hogy semmihez sem volt kedvem. Végig a nappaliban ültem, és valami béna műsort néztem Seonghwaval, aki közben ölelgetett. Amikor megkérdezték hogy mi a baj csak annyit sikerült kinyögnöm, hogy Minsun. Gondolom tudták. Mondtam, hogy most hagyjanak magamra, de Seonghwa akkor is körülöttem volt, és próbált felvidítani.

- Naaa... Ne legyél már ilyen búval baszott... - mosolygott rám aranyosan.

- De ezt most annyira elcsesztem... - temettem arcom tenyerembe.

- Még mindig nem a te hibád...

- De. - erre csak sóhajtott egyet.

[•••]

Ettem, megfürödtem, lefeküdtem aludni. Legalábbis azt mondtam, hogy lefekszem aludni. Végre minden elcsendesedett. A pizsamám alsó részét ismét átváltottam egy farmerra, majd egy fekete pulcsit magamra kapva ismét az ablakon át kimentem. Mint régen, csak most nem beszéltem meg senkivel találkozót... Csak sétálni akartam. Ki akartam szellőztetni a fejem...

A csendes utcákat járva gondolkoztam. Gondolkoztam azon, hogy mit rontottam el ennyire, hogy Minsun idáig keveredett. Végül mindig ott lyukadtam ki, hogy el sem kellett volna szöknöm... Már az elején le kellett volna állnom, amikor Seonghwaba beleestem... Nem direkt volt, de meg tudtam volna előzni mindent. -Kár, hogy naiv voltam...- sóhajtottam. Nem sokkal később pedig megláttam egy sötét alakot előttem sétálni. Volt közöttünk vagy 30-35 méter, de egyszerűen ismerős volt. Kapucni volt rajta, de néha láttam, ahogy hosszú fekete haja ki les mögüle. Kicsit gyorsítottam a tempómon. Kíváncsi voltam, hogy ki az, és hogy mit keres kint Ilyenkor. Végül már csak egy ilyen 5-10 méter volt közöttünk, amikor megláttam jobb kezében a cigarettát, majd azt ahogyan kifújja a füstöt. Végül meghallottam a szipogását.