3 Yrs 〜 Ateez ff. ✓

🌺EIGHTY〜NINE🌺

[•••] Dec. 29. (Szo)

Reggel arra a kellemes érzésre keltem, hogy Seonghwa a hátamat simogatja. 

- Jó reggelt... - mosolyogtam rá álmosan.

- Boldog szülinapot baba. - mosolyodott el. Egy kis ideig gondolkoztam, mivel még nem fogtam fel a mondatot.

- Baba? - kérdeztem végül vissza.

- Aham. - ölelt magához

- Ilyet se hallottam még tőled... - kuncogtam fel. - De köszönöm...

Wooyoung szsz.

Rachelt felköszöntöttük tizenkilencedik születésnapja alkalmából, én pedig már mehettem is a TXT-s Yeonjunnal találkozni. Már nem is tudom hogyan lettünk ilyen jóban ezzel a bandával, de mindenesetre örülünk neki. Végülis... Közel állnak a BTS-hez, akikre pedig mi felnézünk. Egy entertainmentnél vannak ugyebár. Igazából nem is tudom miért akartunk pontosan találkozni... Jó újra látni a barátaidat más bandákból...

- Szia Wooyoung! - szaladt hozzám Yeonjun, amint meglátott.

- Szia! - mosolyogtam rá.

- Képzeld, a többieket alig lehetett lebeszélni róla, hogy ne jöjjenek! - kezdett el random ugrándozni.

- Nem hiszem el, hogy idősebb vagy nálam... - röhögtem fel.

- Csak egy hónappal... Kettővel... De abban szerintem egyet értünk, hogy te érettebben viselkedsz. - nevetett ő is.

Végül elkezdtünk sétálni valamerre. Közben a banda tagok is szóba jöttek. Szeretem hallgatni ahogyan beszámol, hogy mennyire jól megvannak egymással. Úgy fél óra múlva pedig elkezdett beszélni a BTS-ről, amit figyelemmel hallgattam végig.

- ...Oh, és képzeld! - nézett felém vigyorogva. - Múltkor hallottuk, ahogy a ti számaitokat hallgatják!

- Mi?! - döbbentem meg egy kicsit.

- Hát tudod... Amióta kiderült hogy... Umm... Rachel...?

- Mi van vele?

- Szóval... Amióta kiderült hogy Rachel veletek él meg modell meg mi volt már, ezzel lett tele az internet. - nézett újból előre.

- Nekünk is feltűnt. - nevettem. - De ez hogyan kapcsolódik számainkhoz?

- Hát szerintem ez keltette fel az érdeklődésüket irántatok...

- Hehe... Mostmár gyakornoskodik is. Upsz... - kaptam a számra a kezem.

- Komolyan?! - lepődött meg.

- Nem akarja hogy mások is tudják. - nevettem fel. - De véletlen mégis csak elmondtam... - vakartam meg tarkóm.

- Pedig engem érdekel. És szerintem a többieket is! Hogyan jutott idáig? - érdeklődött.

- Véletlen meghallottunk amikor rappelt, én pedig felvettem. Végül pedig eljutott az ügynökségig. - nevettem fel.

- Huuu... Szóval érdeklődtek iránta? - csodálkozott egy kicsit.

- Amúgy is kellettek már lányok oda, neki pedig a hangja is megvan hozzá. Egy év gyakornoskodás után pedig lehet végül felvennék. Persze, ha megtanul táncolni meg ilyenek... - gondolkoztam el.

- Meghallgathatom ahogyan énekel...? - kérdezte bizakodva.

- Miért ne? - kaptam elő a telefonom.

Természetesen neki is tetszett. Végül rábeszélt, hogy küldjem el neki is. Ezután még egy kicsit beszélgettünk, majd vissza kellett mennie. Szegényeknek most is kell valamit csinálniuk....