[•••] ~44. Nap~
Az utolsó koncert...
Miután vége lett össze szedtük a cuccainkat, majd el indultunk haza. Ki nem gondolta volna, hogy mindenki aludni fog rajtam kívül? Nem voltam álmos, szóval csak hallgattam a motor zúgását és a halk szuszogásokat. Egy idő után rá hajtottam a fejem San vállára, majd én is be hunytam a szemem.
[•••]
Éreztem hogy valaki visz. Csend volt, csak páran beszélgettek. Lassan kezdtem el nyitogatni a szemeim. Megint abban a tipikus menyasszony pózba tartott valaki. Fejem hátrafelé volt döntve és láttam ahogy Hongjoongba kapaszkodik az én drága bátyám. -Mi? Na várj... Ha San ott van, akkor...- Álmosan néztem fel.
- ...Mingi? - nyöszörögtem halkan mire felém kapta a fejét.
- Felébresztettelek? - kérdezte.
- Nem tudom... - ráztam meg a fejem egy kicsit.
- Jól bealudtál. - nevetett halkan. Hümmögtem egyett. Pár perc múlva fel fogtam mit is mondott.
- Bocsánat... - mondtam, mire értetlenül nézett rám. - Mármint... Bocsánat, hogy bealudtam. - javítottam ki magam mire felkacagott.
- Szükséged van az alvásra, te.
- ... Tegyél le. - mondtam halkan egy kis idő múlva.
- Nem. Mostmár elviszlek addig. - mondta mire sóhajtottam egyett lemondóan. Bele kapaszkodtam a nyakába hogy könnyebb legyen neki egy kicsit, és nekem kényelmesebb.
[•••]
Úgy 10 perc múlva oda is értünk. Hongjoong gyorsan el mondta, hogy kaptak 1 hét szünetet, mielőtt még mindenki el ment volna aludni. Egy emberként kezdett el bólogatni a többi tag, majd mentek is a dolgukra. Én fel mentem a szobámba, majd bele dőlve az ágyba rögtön el aludtam.
Ez is ilyen csóró rész lett... Na mindeeegy😂🌺
YOU ARE READING
3 Yrs 〜 Ateez ff. ✓
Fanfiction／|BEFEJEZETT|＼ Ohayo!🌺 Igazából nem tudom mit mondhatnék nagyon erről a könyvről.. A cím sokmindent elárul(≧▽≦) Rachel az a 15 éves lány, aki eddig semmit nem tudott a bátyjáról, most mégis vele és a barátaival fogja tölteni majdnem minden percét...
