3 Yrs 〜 Ateez ff. ✓

🌺SIXTY〜THREE🌺

[•••] Jún. 7. (P)

Rachel szsz.

Boldog voltam, hogy vége a sulinak, viszont azért hiányoztak az osztálytársaim. Amióta Yuna talált nekem munkát, azóta dolgozom majdnem minden délután. Igazából szeretem. Ott is van egy-két barátom...

- Késtél! - vágott a hátamra a velem szemben jövő barátnőm, aki már egyenruhában mászkált.

- Szia Akira! - tártam szét karjaim, ő pedig egyből megölelt.

Ő a legjobb barátom, de persze csak Minsun és Jiwon után. Nagyon őszinte, szóval ami a szívén, az a száján. Mellesleg ő is idősebb nálam... A 18-at töltötte előző hónapban.
Gyorsan átöltöztem, és már mentem is a vendégekhez. Igen, egy kis étteremben dolgozom. Igazából régen egy étterem volt, de valamiért bezáratták. Én amúgy is jobban kedvelem a kisebb és hangulatosabb helyeket...

- Jó napot! - mentem oda mosolyogva, az első vendéghez, akit megláttam.

- Szia! - köszönt vissza egy 30-as éveiben járó férfi. - Lenne egy kérdésem a menüvel kapcsolatban...

[•••]

A főnököm behívatott az irodájába. Kedvelem, hiszen nem szigorú. Amint végeztem egy vendéggel, egyből mentem is.

- Oh, köszi hogy gyors voltál. - mosolygott, amint betettem a lábam a helyiségbe.

- Semmiség... - mosolyodtam el én is.

- Csak annyit szeretnék, hogy az utóbbi időben elég nagy a forgalom, és te valahogy mindig tudod tartani a frontot és... - kereste a szavakat a barna hajú, 36 éves férfi. - Annyit segítesz, hogy valahogy muszáj megköszönnöm. - kezdett el kutakodni a fiókjában.

- Tessék? Ne, nem kell... - ráztam a fejem.

- Túlóráztál is párszor, és akkor sem fogadtad el. - lépett elém, egy borítékkal a kezében.

- Kell a pénz természetesen... Szívesen dolgozom itt, ezért nem akarom elfogadni... De akkor pedig illetlenség lenne, otthon pedig nem adnak pénz, és nem is szeretek kérni... - gondolkoztam hangosan, amit megmosolygott. Már hozzá szokhatott, mivel majdnem folyton ezt csinálom. - Rendben... - sóhajtottam. Felém nyújtotta a borítékot, én pedig el vettem. - Köszönöm! - hajoltam meg mosolyogva.

- Én köszönöm! - mondta, amikor már kinyitottam az ajtót.

[•••]

- Rachel! - jött ide hozzám vigyorogva Akira.

- Igen? - vontam fel egyik szemöldököm.

- Ott a bátyád... - ugrándozott.

- Ne már... - néztem át válla felett nevetve.

- El sem hiszem, hogy itt vannak... Biztos, hogy miattad! Istenem, meghalok...

- Nyugi... - nevettem fel.

- Izé... Oda mennél te? Én nem merek... - suttogta az utolsó mondatát.

- Érted mindent, te energia bomba. - nevettem fel, majd elindultam.

Mingi, Wooyoung, San, Seonghwa és Hongjoong jöttek el. -Soha nem hagytok magamra?- mosolyogtam, majd oda értem hozzájuk.

- Mit kérnek, uraim? - kuncogtam fel, amint megálltam előttük.

- Hova lett a tegeződés, kisasszony? - mosolygott San.

- Na jó, ez nekem nem megy... - nevettem fel. - Szóval? Mit kértek? Mondjátok, ha már ide is követtetek.