／|BEFEJEZETT|＼
Ohayo!🌺
Igazából nem tudom mit mondhatnék nagyon erről a könyvről.. A cím sokmindent elárul(≧▽≦)
Rachel az a 15 éves lány, aki eddig semmit nem tudott a bátyjáról, most mégis vele és a barátaival fogja tölteni majdnem minden percét...
Az ébresztőmre felébredtem. Seonghwa elengedett, majd a kezembe nyomta a telefonom. Kinyomtam, majd nyújtóztam egyet.
Fél órán belül elkészültem, reggeliztem Seonghwaval, és ekkor megszólaltak a többiek ébresztője is. Elköszöntem, és elhagytam a házat. Sunwoo már az utca végén várt. Oda siettem hozzá, köszöntünk és már mentünk is.
[•••]
- Ez most nagyon fárasztó vooolt! - nyújtóztam ki, miután végeztünk és elindultunk haza.
- Elég nehezen bírtad most... - mosolygott maga elé.
- Ó, istenem... - sóhajtottam. - Négy nap múlva suli...
- Nem fázol? - célzott a rövid ujjúra, amiben voltam.
- Végülis... 10 fokban, rövid ujjúban vagyok... - erre csak felkuncogott, és a derekamnál fogva magához húzott. - ...Meleg vagy. - közöltem pár perc múlva.
- Ki tudja- Mármint izé... - szájára kapta szélső kezét.
- Mesélj nyugodtan. - mosolyogtam rá biztatóan.
- Lebuktam, igaz? - erre csak elkezdtem bólogatni. - Aish... Erről olyan rossz beszélni... - sütötte le szemeit.
- Nem muszáj...
- Kinézted volna belőlem? - kérdezte kicsit lehangoltan.
- Soha. - ráztam a fejem.
- Tudni akarod, hogy hogyan lettem az, igaz? - kérdezte egy kis idő múlva.
- Hihi... Igen. - mosolyogtam rá.
- Majd talán legközelebb elmesélem. - mosolygott maga elé.
Bólintottam, és már meg is érkeztünk az utcába. A fiúk pont akkor jöttek ki a házból. Elkezdtek integetni. Nevetve viszonoztam. Csak akkor vettem észre, hogy Sunwoo még mindig a derekamnál tart, mikor Seonghwa végig nézett rajtunk, majd lesütötte szemeit.
- Akkor... - álltam meg, és szembe fordultam vele. - Köszi a mait. - mosolyogtam rá.
- Ne köszönd meg mindig. - nevetve megölelt.
Azonnal viszonoztam, majd pár másodperc után elválltunk. Elköszöntünk, én pedig elindult a fiúk, azaz a ház felé.
- Sziaaa! - köszöntek kórusban.
- Sziasztok! - mosolyogtam rájuk.
Seonghwa elég lehangoltnak tűnt most. Vállán megtámaszkodtam hogy elérjem, és gyorsan adtam egy puszit az arcára, majd bementem a házba. Még pont láttam, ahogyan halványan elmosolyodott. -Ha nem lennél ilyen magas, akkor nem kéne ugrálnom...- nevettem el magam, amint beértem a szobámba.
[•••]
Amíg ők elvoltak, addig én össze dobtam valami levest, és kitakarítottam a konyhát.
- Holnap ráérsz? - huppantam le San mellé a nappaliban, miután hazaértek.
- Mármint? - nézett rám.
- Mikor jöttök haza?
- Hét körül... - gondolkozott el.
- Akkor marad Sunwoo... - sóhajtottam. Erre a mondatomra Seonghwa ide kapta a fejét. -Féltékeny, vagy mi?- indultam meg a szobám felé.
———————————————————
Nagyon fáradt vagyok, de ezt a részt csak azért is felrakom🙃💜
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
