3 Yrs 〜 Ateez ff. ✓

🌺NINETY〜TWO🌺

Ez miért lett ilyen cringe rész szerintem?😂💜

[•••] Febr. 13. (Szo)

Már több mint egy hete volt, mikor Namjoonnal találkoztam. Azóta is a farmer zsebemben van az a kis cetli, amin a telefonszáma van... Egyszerűen se időm, se kedvem nem volt ráírni. Szabadidőmben pedig vagy a kávézóban, vagy a fiúkkal voltam. Szerencsére Seonghwat nem tudom úgymond elhanyagolni, mivel mindig együtt alszunk... Így pedig tudunk is beszélgetni. Közben pedig folyamatosan hallok Sunwoo felől, hogy milyen jól halad a kis kapcsolatával.

Végül ma is elmentem a vendéglőbe. Igazából ez lehet elég hülyén néz ki a vendégek szeméből, hogy egy modell viszi ki nekik az ételt néha, miközben még csak nem is itt dolgozik... De én szeretek itt segíteni. Azért természetesen a főnök folyamatosan ellenzi, de engem nem érdekel nagyon, főleg hogy igazából amúgy is szokott fizetni. Konkrétan úgy dolgozok itt, hogy fel sem vettek. A szívemhez nőtt ez a kis hely...

Már este kilenc múlt, mikor Akirat is haza engedték. Addig beszélgettünk, míg el nem értünk az utca végére. Sajnos a másik irányba lakik... Gyorsan elköszöntünk, majd mehettünk is haza. Aztán az utca túloldalán észre vettem két ilyen 30-40-es éveiben járó férfit. Elmentem mellettük, mire elköszöntek és az egyik el is indult... Már itt elkezdtem pánikolni azon, hogy mi van ha engem követ? Aztán sajnos igazam lett... Hirtelen mellém került, én pedig a szívroham szélén állva futottam be a legközelebbi kis boltba, ami már egy teljesen másik utcában volt. A pasi pedig csak kintről figyelt engem. Én egy kis ideig vártam, de úgy látszott, esze ágában sincs mozdulni. -Igen, tuti engem akar vagy nem tudom...- elő kaptam a telefonom, és elkezdtem hívni Sant. Na igen... És a harmadik csengetésre pedig beugrott, hogy nekik most rohadtul egy koncertjük van. Ezt is jól időzítették, de komolyan... Fogalmam sem volt, hogy mit kéne csináljak. Mobilnetem már nem volt, szóval semelyik osztálytársamnak nem tudtam írni. Minsunt meg érdekes lenne lehívni, hogy védjen meg egy pasi elől... Végül beugrott... Imátkoztam, hogy még benne legyen a zsebemben. Végül pedig sikeresen elő vettem a kis papír cetlit. Azonnal elkezdtem beleírni a számát, majd a hivás gombra kattintva a fülemhez tettem a telefont. Végül a negyedik kis hangra végre felvette.

- Halo? - szólt bele Namjoon, miközben a háttérben valakik énekeltek.

- Én... Rachel vagyok... - mondtam kissé remegő hangon, mivel a férfi még mindig csak engem nézett. - Én tényleg nem akarlak zavarni, és...

- Baj van? Remeg a hangod? - kérdezte aggódva.

- Van egy kis gond...

- Figyelj, először is nyugodj meg, oké? És utána mond el, hogy mi a baj. - vettem egy mély levegőt, majd kifújtam. Végül pedig belekezdtem.

- A vendéglőből jöttem hazafelé, és egy férfi elkezdett követni. Egészen idáig.

- Mi?! Hol vagy?

Gyorsan lediktáltam neki a bolt nevét. Letette, és elvileg már jött is.
Végül pedig úgy 15-20 perc múlva betoppant. Fehéres hajkoronáját gyorsan rendbe tette valamennyire, majd ide sietett hozzám.

- Minden rendben? Mi történt?

- Egyszer csak elkezdett követni, és azóta ott van... - mutattam az utcán álló férfire. - San nem tudna értem jönni... Koncertjük van, fiú osztálytársaimnak meg nincs meg telefonszámuk! - hadartam el. - Én sajnálom hogy csak most hívtalak fel, de nem volt időm egyáltalán... - csak csendben meghallgatott.

- Semmi baj, megértem. - mosolyodott el.

Namjoon szsz.

Megfogtam kezét, és kimentünk a boltból. Tudom, hogy ez a férfi nem hagyná békén, ha újra találkozna vele... Végül derekát kicsit átkaroltam, és magamhoz húztam. Így mentünk oda a férfi elé. Ő pedig motyogott valami olyasmit, hogy én kije vagyok.