[...]
- Jó reggelt, Tökmag! - hallottam meg nővérem hangját, amire felkeltem.
- Yuna? - nyöszörögtem, majd lassan nyitogatni kezdtem szemeim.
- Igen, Yuna. Na kellj fel, és megyünk is. - mondta, majd hallottam az ajtómat be csukódni.
Ki pattantam az ágyból, majd gyorsan fel öltöztem. Meg fogtam a telefonom, majd le is mentem enni. A reggeli rutinom után le vetődtem a kanapéra ami a nappaliban volt. Meg nyitottam a yt-t, és rá kerestem megint arra a zenére. Ki másoltam a linkjét, majd le töltöttem.
- "Say My Name", mi? - hallottam meg Yunat, majd le ült mellém.
- Hát, igen... Nem nagyon szeretem ezeket a... Hogyan is hívják azokat akik ezzel foglalkoznak? - nevettem fel kínosan.
- Idolok.
- Szóval, nem bírom nagyon őket, de van pár zene ami tetszik...
- Miért nem?- kérdezte meg lepődve.
- Hát... Kicsit bonyolult. Olyan furán viselkednek ilyen interjúkon... - kezdtem bele
- Őszinték lennének, ha nem tiltaná a szerződésük. - vágta rá mire egy kicsit meglepődtem.
- Aha... Nem megyünk? - tereltem a témát.
- De, menjünk. - egyezett bele, majd el kezdett öltözni.
- Anyuék? - kérdeztem, mikor éppen a pulóveremet vettem fel.
- El mentek valahova... Gondolom együtt akarnak lenni, most hogy nem vagy láb alatt. - gondolkozott el.
- Hé! Most azt mondod, hogy útban vagyok? - akadtam ki.
- Jaj, te... Csak hülyülök. - nevetett fel. - Na, menjünk.
El indultunk gyalog. Nem tudtam, hogy milyen programot talált ki, de nekem mindegy, amég vele lehetek. Nagyon szeretem őt, mivel az egyetlen testvérem...
- Meg nézed, hogy írt-e valaki? - adta kezembe telefonját, miután be ültünk egy kis kávézóba. Be kapcsoltam, majd azt hiszem egy Idol volt a háttérképén, mire kicsit össze ráncoltam a szemöldököm.
- Valami baj van? - kérdezte, miután meg látta az arckifejezésem.
- Nem, nincs. Nem írt senki. - mosolyogtam rá, majd vissza adtam a készüléket neki.
- Voltál már koncerten? - kérdezte, amint le adtuk a rendelésünk.
- Koncerten? Nem, még nem voltam. - gondolkoztam el.
- Akkor itt az ideje. - mosolygott rám, mire egy értetlen arckifejezést mutattam neki.
- Mi?
- Tessék. - nyújtott át nekem valami jegyet. Meg néztem, hogy hova szól, majd fel néztem rá.
- Azt mondtad hogy nem rajongsz értük, de nem ítélheted el őket... - mutatta fel a saját jegyét is. -Most tényleg? Egy koncertre? Egy Ateez koncertre? VIP jegy? Hogy miii?!- értetlenkedtem magamban.
- De... De miért? Mármint hogy... Izé...
- Nyugi, nem foglak el hagyni. - mosolygott rám, majd el kezdte inni a kávéját. Kicsit remegő kézzel fel emeltem én is a poharam, majd el kezdtem fogyasztani a tartalmát.
- Hatkor kezdődik. Addig menjünk el a plázába, majd csinálunk valamit és ott eszünk. - állt fel, majd fizetett. Ki sétáltunk az épületből, majd el indultunk a nagy fehér épület felé.
Bent meg néztünk pár ruha/cipő boltot, be mentünk ékszeres üzletekbe.
- Nem áll furán a fufrum? - kérdezte, miután meg nézte magát a telefonja kamerájában.
- Nem. Tökéletes. - mosolyogtam rá.
- Szerencsés vagy... Neked bárhogyan jól áll a fufru. - mosolygott vissza, majd kicsit meg igazgatta.
Be mentünk enni. A számlát közösen fizettük, majd meg indultunk a koncert helyszínéhez. Sokat sétáltunk, de fél hatra oda értünk. Meglepő módon be engedtek minket, és pár kivételes személyt, amit egyáltalán nem értettem. Inkább nem kérdezősködtem. El helyezkedtünk. Még beszélgettünk egy kicsit, majd Yuna írt valakinek.
ESTÁS LEYENDO
3 Yrs 〜 Ateez ff. ✓
Fanfic/|BEFEJEZETT|\ Ohayo!🌺 Igazából nem tudom mit mondhatnék nagyon erről a könyvről.. A cím sokmindent elárul(≧▽≦) Rachel az a 15 éves lány, aki eddig semmit nem tudott a bátyjáról, most mégis vele és a barátaival fogja tölteni majdnem minden percét...