3 Yrs 〜 Ateez ff. ✓

🌺EIGHTEEN🌺

[•••] ~9. Nap~

~Rachel szemszöge~

- Hülye ébresztők... - morogtam hallkan amint fel ébredtem rájuk.

Kómásan ki keltem az ágyból majd meg néztem a telefonom, 6:01. El kezdtem öltözni. Egy fekete haspólót, egy hosszabbított derekú szürke farmert, egy random fekete zoknit vettem fel, majd egy pasztell kék pulcsit kötöttem a derekamra.

Meg reggeliztünk majd hamarosan el indultunk. Megint egy kis busszal kezdtünk. Olyan fáradt voltam hogy igazából nem is emlékszem már, hogy mikkel mentünk de azt tudom, hogy nagyon hosszú volt az út az első szállásig. Ki osztotta Hongjoong a szoba kulcsokat, majd mindenki ment a sajátjába.

- Olyan fáradt vagyoook~! - dőltem bele az első ágyba, amit megláttam.

- Szóval elfoglaltad a szélső ágyat... - nevetett fel. Át fordultam a másik oldalamra majd be csuktam a szemem.

[•••]

Amíg Yunho és San Vlive-olt, addig én az egyik sarokban megbújva telefonoztam. Mindenféléről beszélgettek, aztán felpörögtek és el kezdtek hülyülni. Párszor majdnem ki tört belőlem a röhögés, de a számra tetten azonnal a kezem, vagy az orromat fogtam be hogy ne tudjak nevetni.

[•••]

El köszöntek a rajongóktól majd Yunho vissza ment a szobájába.

- El megyek fürdeni. - álltam fel a székről, mire megszédültem és a fejemhez kaptam a kezem összeszorítva a szemem.

- Nehogy elájulj megint! - kiáltotta aggodalmasan San.

- Nem, nem... Jól vagyok. - néztem fel rá mostmár rendesen látva. Fel kaptam a cuccaim, majd be siettem a fürdőbe. -Miért vagyok boldog, amikor aggódik értem?- mosolyogtam.

[•••] -----

Másnap próbára mentek, majd az azután következő 3 napon is. Jött egy pár fellépés majd tovább álltunk. Ismét Sannal voltam egy szobában, valaki szintén be jött live-olni most is. Megint próbájuk volt majd ismét jöttek a koncertek. Én mindig egy "szobában" ülök, ahonnan lehet nézni az előadást. Amikor a VIP jegyesek jöttek én mindig az egyik falnál támaszkodtam és írogattam vagy instáztam, esetleg zenét hallgattam. Ez így ment több mint egy hónapig, amit már eléggé kezdtem unni.

[•••]

- Hát én ezt már nem bírooom!~ - kiáltottam Minsunnak, amint fel vette a telefont. Éppen a szobánkban ültem, San elment fürdeni.

- Én sem! Már nagyon találkozni akarok veled... - mondta szomorúan.

- Meg fogok halni, ha így megy tovább. - mondtam, mire felnevetett.

- Hány napja is vagy velük?

- Azt hiszem... Ez a 43. nap. - igen, lejegyeztem.

- Azta... Sírni fogok... Én is meg fogok halni, nem nem jössz haza! - kiáltotta.

- Nem mondtam, hogy már csak egy koncert és otthon is vagyunk? - jött ki San a fürdőből.

- Nem, nem mondtad kedves bátyám... - forgattam meg szemeim, mire felnevetett.

- Hallod-e, ne forgasd a szemeid. - nevetett, és el kezdte össze borzolni a hajam.

- Ne, San! Hagyj már... - vettem le kezét a fejemről. - Miért kell mindig össze kócolni a hajam? - kérdeztem szomorúan.

- Mint a testvérek... - nevetett Minsun.

- Azok vagyunk. - mondtuk egyszerre.

- Meglátszik.