3 Yrs 〜 Ateez ff. ✓

🌺EIGHTY〜SEVEN🌺

[•••] Dec. 21. (P)

- Akkor holnap biztos mész? - kérdezte meg már hetedjére San, hogy mi lesz az ügynökséggel.

- Ne húzd már az agyam... - sóhajtottam. - Igen. Holnap szépen elmegyünk oda az izébe ahol majd valami lesz. - ezen a mondatomon felnevetett.

- KQ Entertainment!

- Jólvan, akkor KQ... Enter valami... De én még mindig suliban vagyok!

- Szia!

- Szia... - bontottam a hívást.

- Oda az izébe ahol majd valami lesz? - röhögött fel Minsun.

- Hát igen. - rántottam meg a vállam nevetve.

- Sziaaa! - jött elém Taeil, abból a három fiúból a legidősebb, majd megtámaszkodott mellettem a falnak. Egyedül neki jegyeztem meg a nevét.

- El lehet tűnni. - forgattam meg szemeim, majd ellöktem.

- És ha nem? - jött ide a másik kettő is.

- Yugyeom figyelmetlen volt... - hajolt bele az arcomba Taeil. - Jobban kellett volna vigyáznia amikor megmentettek a bátyádék. - forgatta meg szemét az utolsó szónál.

- Te meg honnan ismered azt a köcsögöt? - vontam fel egyik szemöldököm.

- Az a köcsög egyben az idióta unoka bátyám. - oldalra nézve láttam, hogy Minsun mintha valamit kétségbeesetten keresne szemeivel, majd végül elmosolyodott.
- Amúgy csak szólok... - államnál fogva vissza fordította a fejem. - Nem érdekel, hogy van barátod. - és ezzel a mondattal ajkaimra tapadt.

Ez én szemszögemből ez rohadt undorító volt. De még csak jó "íze" sem volt. Hátráltam, amitől sikerült megszakítani a csókot, viszont egyből utánam kapott. Össze szorítottam a szemeim, és imátkoztam hogy legyen vége. És szerencsétlenségemre már a falnál álltam, amitől nem tudtam elmenni... Engem utál az univerzum vagy mi?

- Hé! Bocsi, de a lány már foglalt! - rántotta el tőlem a 19 éves fiút egy nagyon ismerős hang.

- Ez egy vicc ugye? Menjetek már innen! - kiabált Seonghwara meg Sanra Taeil.

- Mi az édes kávét kerestek itt?! - akadtam ki.

- Egy madárka elcsiripelt ezt-azt... - nézett barátnőmre a bátyám.

- Minsun! - tártam szét kezeim kissé idegesen.

- Mert jobb ha nem tudják és ezek meg itt molesztálnak téged?!

- Igen! - kiáltotta egyszerre a három 19 éves fiú.

- Nem! - mondta hangosabb a két idősebb.

- Kuss! - kiabáltam rájuk, mire végre csöndbe maradtak. - San, nem megyek el, ha még két percnél tovább maradtok!

- Rendben. - megragadta a karomat a bátyám, és elkezdett húzni.

- Most mi van? Engedj már el! - botladoztam párat.

- Haza megyünk. - közölte.

- De nekem még órám van!

- Nem érdekel. Nem fogom hagyni, hogy ezt csinálják veled.

- Legalább az osztályfőnömnek hagy szóljak...

- Én már szóltam neki. - jött mellénk Seonghwa.

- Idióták vagyok... - sóhajtottam.

Nem ellenkeztem tovább. Már ismerem ezt a helyzetet, és sosem lett az a vége, amit én akartam. Bár igazából most örülök, hogy kimentettek a helyzetből...
Amint kiértünk a suliból Seonghwa adott egy gyors szájra puszit.