3 Yrs 〜 Ateez ff. ✓

🌺SIXTEEN🌺

[...] ~8. Nap~

Dörgött egyett az ég. Ijedtem ültem fel az ágyamban és próbáltam rendezni a szapora levegő vételem. Villámlott egyet majd jött utána megint az a már-már fülsüketítő hang. Fel kaptam a telefonom, 01:02. -Ilyen az én szerencsém... Egész este fent leszek...- kapcsoltam ki a telefont remegő kézzel. Megint jött az a hang. Nem bírtam tovább, fel pattantam az ágyról és a telefonom zseblámpájával világítottam magam előtt az utat. Úgy döntöttem, le megyek a konyhába. Engem egy pohár kakaó képes bárhol megnyugtatni.

Fel kapcsoltam a leghalványabb villanyt, szinte csak a pultot láttam de nem zavart. Elő vettem a szükséges dolgokat. Amint kész lett a pult mellett álló hűtőnek döntöttem a hátam és úgy ittam. Éppen hogy el kezdtem kortyolgatni, mikor meg hallottam valami mozgolódást. A kezem el kezdett remegni. Rá fogtam a pohárra a másikkal is, hogy nehogy a végén ki öntsem. Végül be toppant valaki a konyhába, mire rendesen meginogtak a lábaim. Ijedten néztem rá, majd meg láttam szőke tincseit. -Seonghwa...- könnyebbültem meg egy kicsit.

A fiú el kezdett felém sétálni, mire földbe gyökerezett a lábam. Lassan elém lépett. Sötét szemeivel mélyen az enyéimbe nézett. Jobban el kezdett remegni a kezem, amit észre is vett. Ki vette a kezemből a poharam és le rakta a pultra. Csak a szemem sarkából figyeltem minden mozdulatát. Végül újra előttem állt. Hirtelen megmozdult. Megijedtem, és össze szorítottam a szemem. Éreztem hogy derekam megfogja, és felemel. Végül azt hogy fel ültetett valahova. Ki nyitottam a szemem. A pulton ültem, ő pedig a hűtőben keresett valamit. Végül ki vette a tejet. Le tette mellém majd egy pohár után kezdett el kutatni. Tudtam, hogy valószínűleg ő is egy pohár kakaót akar majd készíteni magának, de én érdeklődve néztem végig a folyamatot. Végül kezembe nyomta a saját bögrém és el kezdte elfogyasztani az övét a mellettem lévő pultnak dőlve. Még mindig egy kicsit remegő kézzel de én is el kezdtem inni.

- Tőlem félsz ennyire, vagy a vihar miatt remegsz? - kérdezte hirtelen.

- É- Én nem... Mármint... Én... Én csak... - dadogtam össze vissza. Az a helyzet, hogy a vihar miatt voltam ilyen. Ha nem ijeszett volna meg, akkor nem lennék jelenleg szinte sokkos állapotban, de azért a szőke hajú fiú is rá tett egy lapáttal.

- Akkor... Bólints, ha miattam van. - mondta. Meg sem mozdultam. Nem is tudtam volna, annyira meg voltam szeppenve.
- Akkor... - döntötte kicsit oldalra a fejét. - A vihar miatt? - kérdezte. Lassan, de végül bólintottam.
Le tette a poharát és hirtelen el lökte magát a pulttól. Nagyra nyíltak a szemeim. Kezeim újra el kezdtek remegni, amint felém tartott. Meg állt előttem.
- Tőlem is félsz. - állapította meg. Le sütöttem szemeim. Ki rázott a hideg, de tudnám hogy miért...
- Na jó... Gyere. - emelt le a pultról.

Meg fogta az üres poharainkat, majd be rakta a mosogatóba. Tehetetlenül álltam a pult előtt őt nézve. Meg fordult, majd ismét elindult felém. Meg fogta a csuklóm majd el kezdett húzni a szobám felé. Én pedig csak csendben mentem mögötte.

- Egyedül alszol? - kérdezte a szobám előtt állva, én pedig értetlenül néztem rá. - Velem akarsz aludni, vagy egyedül szenveded magad álomba? - végül a félelem válaszolt helyettem.

- A- Alszol... Velem? - kérdeztem szinte suttogva. Bólintott. Be mentünk a szobába. El helyeszkedtünk. Én még mindig remegtem egy kicsit.

- Jaj, te... - fogta meg a kezem. - Nem kell félni egy kis vihartól... - suttogta.

Hamarosan kezdtem normális tempóban venni a levegőt, és már nem remegtem a félelemtől se. Pár perccel később halk egyenletes szuszogásra lettem figyelmes. Biztos el aludt. A hang végül engem is el álmosított.