3 Yrs 〜 Ateez ff. ✓

🌺FIFTY〜FIVE🌺

[•••] Márc. 10. (V)

Korábban keltünk, mint amennyire gondoltam. Reggel 7-kor már mentünk is a megszokott járművel. Az ablak mellett én ültem, mellettem pedig megint Seonghwa. Boldogan beszélgettek, egy bizonyos pontig... Ki néztem az ablakon, és egy kisebb káosz fogadott, aminek a mi gyönyörűséges járművük is részese lett. Egy erős fejfájás, és onnantól képszakadás...

[•••] Márc. 14. (Cs)

Az első amit megéreztem, az a fájdalom volt a fejemben, és a jobb bokámban. Aztán meg csapta az orromat a fertőtlenítő és a gyógyszer szag keveréke. -Kórházban lennék?- Lassan ki nyitottam a szemem. A fehér plafonnal találkozott a tekintetem, majd meg hallottam valami mocorgást. Valahogyan sikerült fel ülnöm, majd körül néztem. 5 fiút... Nem is... Inkább fiatal felnőttet pillantottam meg. Miután felfogtam a dolgokat, ijedtem cikázott a szemem közöttük. Egy fekete hajú felém kapta a fejét, majd azonnal felpattant.

- Hogy vagy? - közeledett felém, én pedig ijedten hátráltam egy kicsit az ágyon, ő pedig megtorpant.
- Mi a baj...? - kérdezte bizonytalanul.

- ...Ki vagy? - tettem fel a kérdést félve, az előttem álló pedig nagyra nyílt szemekkel hátrált pár lépést.

- Most csak viccelsz, ugye? - nevetett fel erőltetetten.

- San... - állt fel egy sötétkék hajú, és oda sietett a feketéhez.

- Ez nem lehet... - nézett kétségbeesetten az alacsonyabbra.

Értetlenül néztem őket. Nem értettem belőle semmit. Vissza néztem a maradék három srácra. A vörös hajú a térdén könyökölt, miközben arcát a tenyerébe temette. Egy barna kétségbeesetten nézett a mellette ülő szőkére, aki a piros hátát simogatta. -Most mi van?!- néztem oda meg vissza.

Egy kis idő múlva kimentek mind, és be jött helyettük egy orvos. Megnézte hogy minden rendben-e, és megkérdezte, hogy hogy vagyok. Elvileg kificamodott a bokám, és elvesztettem rengeteg emléket. Ha minden igaz, akkor még jóval a múltból is... Azt mondta, négy napig igazából fel sem keltem. Két nap múlva pedig elvileg kiengednek a... Srácokkal együtt. -Szóval ezek még többen vannak?!- akadtam ki először. Végül itt hagyott vagy ezernyi kérdéssel a fejemben. -Na és most? Azt sem tudom, hol vagyok pontosan. Hogy fogok haza jutni? Anyuék tudják? Umm... Van egy nővérem is... Nem?- kezdtem el gondolkodni, de sehogy sem jutott eszembe a neve.

Gondoltam, hogy azok akik ma bent voltak, még be fognak jönni, vagy valami, de nem. Aznap már nem láttam őket többet.

[•••] Márc. 15. (P)

Ma már voltam annyira jól, hogy meg próbálkoztam azzal, hogy elhagyom ezt a termet. Viszont a bokám nagyon fájt, amikor rá léptem. Felülírtam a fájdalmat, és elsétáltam az ajtóig. -Nem fogom bírni egész nap ebben a kis helyiségben egyedül...- ezzel a gondolattal ki is nyitottam az ajtót. Kinéztem rajta, majd megláttam kettőt a tegnapi fiúk közül. Egy másik terem ajtaján kukucskáltak éppen be, és beszéltek valamit. -Ezekhez az emberekhez milyen kapcsolat köt?- kérdeztem magamtól. Az szőke hajú felém kapta a fejét. Mondott valamit a tegnapi első srácnak, aki már el is indult felém. Én meg csak egyhelyben álltam, amíg ide nem ért.

- Szia! - mosolygott, és leguggolt elém. - Hogy vagy? - ismételte meg a tegnapi kérdését.

- Ki vagy?

- Tudom hogy nem emlékszel, de... Én a bátyád vagyok... - hajtotta le a fejét.

- Nekem nincsen bátyám... - mondtam halkan.