Fuss, ha tudsz

Hogwarts Express

Eljött a nap.
Reggel még egyszer átnéztem megvan-e mindenem aztán pedig siettem a szüleimhez akik a mugli megoldását választották az utazásnak.

Így hát beültünk a limuzinba, a sofőr elpakolta a holminkat és indultunk is.
Ahogy suhant el mellettünk az otthonom egyre csak a Roxforton járt az eszem.

Melyik házba kerülök? Hova kerülnek a barátaim? És mi lesz a kedvenc tantárgyam.
Anya okos nő. Az ő fején szinte alig volt a teszlek süveg máris kikiáltotta hollóhátasnak.
Apa pedig mindig is a népszerűek között volt, akárcsak most. Rengeteg barátja és ismerőse van akik mindig ott vannak mellette ha kell. Persze nem kérdés hogy hugrabugos volt.

Én igazából nem aggódok a házakon, a legtöbben abba a házba kerülnek ahol a szülei is voltak. Ha választanom kellene talán hugrabugos szeretnék lenni. Tetszik hogy apámat ennyi fontos ember veszi körül.

Az utazás végén elértük az állomást. Csodás hely. Tele muglikkal és az olyan szemek mint a miénk felfedezhették a sok sok varázsló tanoncot.

Bár a legtöbben igazán igyekeztek muglisan öltözni, azért feltűnhetett, hogy nem mindenkinek hétköznapi ez a viselet.

Az egyik apukán ing helyett hálóköntös volt. Nem sokkal odébb pedig pont elcsíptem ahogy egy gyerek épp eltűnik a kemény téglafalban. Ezen mind meglepődtem volna ha nem hallottam volna szinte már mindenről a szüleimtől.

Lassan odasétáltunk és mi is átléptünk.
Ha lehetett a túloldalon még nagyobb volt a káosz.
Gyerek zsivaly, felnőttek dünnyögése és a bőröndök pakolásának hangja töltötte meg a teret a gyönyörű piros mozdony mellett.

Átverekedtük magunkat a tömegen, kisebb nagyobb harc árán. Ekkor megállította apámat egy szőke hosszú hajú úr. Anyám megfogta a vállam, hogy ne menjek tovább.

-Á Lucius... Sejtettem, hogy össze fogunk futni. A kis Draco is most kezdi az iskolát ugye?

-Természetesen. De most nem csevegni jöttem. Ha a drága feleséged nem bánja- itt kérdőn nézett anyámra, aki vonakodva bár de bólintott- akkor viszont elszakítanálak pár pillanatra a családodtól.-Savanyú arcán erőltetett mosoly jelent meg.

Mire visszajöttek anyával felpakoltuk a bőröndjeimet a vonatra és az ablakból búcsúzkodtunk. Apám is felettéb boldogan tért vissza. Mindketten puszit nyomtak az arcomra amikor éles sípszó hasította keresztül a levegőt és elindultunk. Sokáig integettek a peronról.

Már a láthatáron se volt az állomás amikor kinyílt a kabin ajtaja.
Jasmine lépett be rajta.

- Már azt hittem sosem talállak meg. Az összes kabint átnéztem érted. És tudod kit láttam?

- Seamus?-kérdeztem.

-Neeem... Vagyis hát, de persze ő is itt van, de nem ő most a lényeg. Itt van Harry Potter.- kerekedett ki a szeme az izgalomtól.

-Nem téveszted össze valaki mással?

-Egészen biztos hogy nem. A weasley srácnak mutatta pont a sebhelyet amikor benéztem hozzájuk téged keresve.

Innentől persze az út java része beszélgetéssel telt. Próbáltuk megtippelni hogy ki hova fog kerülni. Jasmine persze könnyen beszél. Neki mindkét szülője hollóhátas volt. Szinte biztos, hogy hova fog kerülni.

Egészen ránk sötétedett mire elértük a leszálló helyet. Izgalomtól remegő lábakkal lépkedtünk le a vonatról. Megkerestem Seamus-t aztán hárman követtük a hatalmas alakot előttünk.
Átkeltünk a fekete tavon és bevezettek minket az előtérbe.

-Ugye akkor is barátok leszünk, ha nem egy házba kerülünk?- kérdezem Jasmine-t.

-Hát persze. Ez senkit sem kéne megkülönböztessen. - bíztatóan rám mosolygott és már jött is Professzor McGalagony.

Gyönyörű volt az ebédlő. Meggyújtott gyertyák lebegtek a fejünk felett és sok felsőbb éves vett minket körbe. A padok pedig kis folyosót képeztek nekünk ami kivezetett minket egészen a székre helyezett Teszlek süveghez.
A süveg elmondta az idei versét majd megkezdődött a beosztás.

-Athena, Grey

Bele se gondoltam hogy én leszek az első. Rámtört a pánik.
Lassan mentem ki. Mindenki engem nézett. Leültem a székre és rámtették a süveget. Teljesen eltakart mindent és a suttogást egyetlen hang váltotta fel a fejemben.

-Talán nem fogod tudni miért teszlek ide. De később, ha megtalálod önmagad majd rájössz.- súgta a fülembe a süveg. Majd egy fülrepesztő kiáltással kikiáltotta- Mardekár!

Lekerült a fejemről a süveg és elindultam a legjobban tapsoló asztalhoz.
Azonnal szorítottak nekem helyet.
Nem hallottam kik következtek utánnam. A sokk teljesen elvette a hallásomat. Kaptam pár hátba veregetést és bíztató mosolyt a nagyobbaktól de ami kizökkentett ebből az állapotból az egy név volt.

-Harry, Potter

Mindenki abba hagyta a súgdolózást. Én is, mint mindenki más, akartam egy pillantást vetni rá, de valami más elkapta a figyelmem. Egyértelműen többen lettünk az asztalnál. Ám míg a többiek a híres jövevényt nézték addig a szőke fiú oda se lesett. Útálatos arccal vizslatta a tányérját. Talán ő már ismeri?

A süveg sokáig gondolkodott Potter fején végül pedig kikiáltotta griffendélesnek. Talán ekkora mosolyt még nem is láttam ember arcán mint az övén. Legalább ő boldog volt a házával.