Fuss, ha tudsz

Gondtalan Napok

-Ha azt hiszitek, hogy mindenkit csak úgy büntetgethettek hát ne gondoljátok! -A szavak úgy csengtek a fülemben mintha odakiabálták volna, pedig ugyancsak folytott hangon törtek ki Tinából, a párja pedig csak úgy bólogatott mellette. -Az még egy dolog, hogy a szabályokat kívülről fújjátok és betartatjátok, de ez már mindennek a teteje. Ezt senki sem csinálhatja. Fegyelmezd az ölebedet különben...

-Különben? -Vágtam közbe amivel csak még jobban felbőszítettem Tinát.

-Nem lehettek örökké a trónon... -Fújtatott haragosan és közben lentebb engedte remegő kezével a pálcát amit korábban fenyegető módon lóbált előttem, csakhogy engem nem ijeszt meg. Főleg nem ebben a szorult helyzetben amikor lassan már nincs kit elvesztenem.

-Csak figyelj... - Döntöttem meg a fejemet kicsit ballra és úgy nézhettem le rá mint egy nyűgös gyerekre.

A pillantásom Tina párjára csúszott, ő volt a másik prefektus a hugrabug házban, de nálla piponyább alakot még nem láttam. Ahogy Tina fújta a magáét ő pontosan úgy bólogatott, hol igenlően, hol ellenkezőleg, mikor mire volt szükség. Persze nem mondom meglepett ez a dilis lány amikor a pálcájával mutogatva jött felém, főleg amiatt mert azt sem tudtam mi baja. Nyilván hamar kiderült, hogy Malfoy újból másokon vezette le a feszültségét és ezúttal mindent elvett másoktól amit csak talált. És ha ez nem lett volna elég amikor az egyik diák a háta mögött egy kis csínyt szeretett volna csinálni vele szemben ő lefegyverezte és fellógatta a folyosói gyertyatartók egyikére.

Mondanom sem kell mennyire égett a fülem ahogy hallgattam Tina szavait miközben magyarázta, hogyan tudta leügyeskedni az ájuláshoz közeli gyereket az öntöttvas tartóról. Még az a szerencse, hogy tavaly megtanultam uralni az arckifejezésemet és mint olyan sokszor már korábban, most is magamra erőltettem az elegáns nemtörődömséget.

Miután hátat fordítottam nekik lesiettem a klubhelyiségbe, hogy átkutassam azt Malfoy után, de sehol sem találtam. Visszavágtattam a folyosón fel a nagy teremhez aztán annál is fentebb. Odakinnt már csak nem lehetett, ha mégis akkor azt pedig egy helyről biztosan kiszúrom majd.
Felsiettem a csillagvizsgáló toronyba és kivágtam az ajtót. Ösztönösen rohantam volna a korláthoz, hogy kiugorjak rajta és a levegőből pásztázva kiszúrjam valahol az én szívemnek olyan fontos szőke fürtöket, de még jó hogy időben megtorpantam, mert Malfoy a korlátnak dőlve nézett maga alá.
Kezdeti lendületem egy lépésben elhalt. Eddig sem tudtam mit mondhatnék ami helyén való lett volna, de látva őt magam előtt méginkább belém folytotta a szót.

-Nem kellett volna fellógatnod azt a szerencsétlent... - Csúszott ki végül az egyetlen dolog a számon aminek láttam értelmét.

Malfoy válla mintha kicsit megrázkódott volna. Talán nevet? Közelebb lépkedtem, hogy jobban lássam az arcát.

-Mi van veled Draco? -Szándékosan szólítottam a nevén. Ezeken a ritka alkalmakkor úgy éreztem valóban hozzá szólok. Nem a státuszához, nem ahhoz akit mindenki ismer, hanem az én páromnak. Annak aki minden nyáron szórakoztatott, annak aki maga mellé követel minden második nap és amikor véletlen elalszom az éjszakai őrködés alatt időben felkelt hajnalban.

-Te hogy vagy ilyen nyugodt egyfolytában? -Távozott a kérdés érces hangján.

Magam alá néztem a szédítő mélységben. Mindennek éreztem magam csak nem nyugodtnak.

-Tisztában vagyok azzal amit érzek. -Mondtam ki a valóságot. -És tudom, hogy ezen semmi sem változtat.

Újabb csend állt be és nemtudtam, hogy újabb kérdés következik, vagy valamiféle színvallás. Végül egyik sem jött. Malfoy maga felé fordított és puhán, de szenvedélyesen megcsókolt. Az éjjszakai felhők gyülekeztek és a bőröm libabőrös lett vagy a csóktól vagy az időtől.