Fuss, ha tudsz

Az Első Próba

Próbáltam kinyitni a szárnyamat. Csapkodtam és pörögtem a levegőben. Nem volt időm gondolkodni. Kifeszítettem a hosszú tollas karomat ami most szárnyak formájában pompázott. Éreztem ahogy a szél belekap esetlen és törékeny szárnyaba és fellendít.

Még pár nehéz szárnycsapás és immár arra szeltem a levegőt amerre én szerettem volna. Amikor végre elmúlt a kezdeti remegés az ijedtségtől még élvezni is tudtam.

Alattam elterült a Roxfort és annak minden részlete. A Durmstrangos hajó egészen aprónak tűnt idefenntről.

Az én ezüstös baglyom is csatlakozott huhogva a szárnyalásomhoz.
Hálás pillantásokkal jutalmaztam.

Az erőm hamarosan fogyni kezdett és ideje volt leszállnom valahol ahol átváltozhatok. Pontos szememnek hála kiszúrtam egy távoli pontot ahol senki sem volt. Leszálltam, szétnéztem aztán pedig újra emberré váltam.

Az adrenalin zuborgott az ereimben. Úgy éreztem bármire képes lennék. Bár megmutathatnám mindenkinek mire vagyok képes. De ezt titokban kell tartanom.

Vissza vettem az irányt az iskolába és az ebédhez ültem a többiekkel együtt. A baglyom ezúttal követett. Dobtam neki jó pár hús cafatot az asztalról és megsimogattam a fejét.

-Nem látlak mostanában Grey! -Malfoy ezúttal velem szemben foglalt helyet.

-Elfoglalt vagyok.

Malfoy elfolytott egy mosolyt velem szemben.

-Mi lehet fontosabb a velem töltött időnél? -Felkönyökölt az asztalra és az állát az ökleire tette. Hűvös árnyalatai szöges ellentétben álltak a tűzhányó fiúéval.

-Körbe vezettem a vendégeinket az iskolában.

Nem gondoltam volna, hogy Malfoy is ellenezni fogja a másokkal való ismerkedést mégis furcsa arcot vágott.

-Te is azok után a beképzelt franciák után koslatsz? Azt hittem te jobb vagy ennél. -Hangjából sütött a lenézés.

-Nem a franciákkal voltam. -Már az én hangom is feszült volt.

Azt hiszem ezen meglepődött mert egy darabig csendben maradt.

-Hogy hívják őket? -Kérdezte fintorral az arcán.

-Hát azt nemtudom... Nem mutatkoztak be. -Malfoy szeme elkerekedett.

-Te csak úgy név nélkül kísérgetsz embereket egyedül a kastélyban?

-Nem. Flint is ott volt.

-Remek. -Forgatta meg a szemét. -Az egyszemélyes hadsereg...

-Nézd Malfoy... Ha időt akarsz tölteni velem csak szólnod kell. Nem fogok senki után koslatni.

Vártam egy darabig hátha megkér hogy töltsek vele is időt de az egója nem engedte neki.
Felálltam és elsétáltam onnan.

Őszintén megvallva vártam hátha keresni fog idővel Malfoy, de nem tette. Többször felé pillantottam és a gyűrűm is sokszor melegedett. Volt amikor még elindulni is láttam, de aztán mintha meggondolta volna magát eltérítette az útját én pedig feladtam a várakozást.

Napról napra eltűntem a kastély elhanyagoltabb részeiben és gyakoroltam a repülést meg az átváltozást.

Két hét múlva már november közepén voltunk és eljött az ideje az első próba tételnek.

Előtte újra életre kelt az iskola meg a minden féle pletykálkodás. Pottert több óráról is elkérték és azok akik kaptak újságot a Roxfortban is csillogó szemekkel mutogatták a friss lapokat meg a bennük rejlő találgatásokat.