Fuss, ha tudsz

Rendezkedés

A ház ablakaiban nem égett a villany sőt egy gyertya halvány pislogása sem látszott. Az ablakok mind becsukva néztek vissza kivéve az az egy ami betört valahol a jobb szélen. A gondosan megnyírt gyepen burjánzott a gaz az ablakban nyíló virágok pedig egytől egyig elszáradtak.

Olyan volt mint egy kísértet ház. Látszólag már minimum hónapok óta nem lakott itt senki.
Letörten elindultam a házba. Az ajtó résnyire nyitva állt. A szél beseperte a kinti port,levelet rajta.
Ahogy átléptem a küszöböt felkapcsolódott egy villany az előszobában és egy levél jelent meg az orrom előtt. Kicsomagolta magát és bajszos szájat formázva magából beszélni kezdett.

-Tisztelt Athena Grey! Ide egészen ezidáig csak maga tudott bejönni,de a védelem a kedves nagyanyja kérésére egy héten belül megszűnik. A házban talált értékeket mindet magával viheti. Minden ingó és ingatlan az öné lett. Utolsó utasítás amit kaptunk Marietta Grey-től az volt,hogy a házimanót ne eressze szélnek.

A hangban felismertem Oscar Lohan-t. Nyilvánvaló volt ,hogy ő küldte. A levél mondandója befejeztével kiszállt az ajtón és eltűnt a sötétben. Sokkal rosszabb dolgok bántották a lelkem mint az ijesztő ház vagy a korgó gyomrom.
Az utolsó utasítás...Vajon mi lett vele?
Lerogytam az ajtó előtt és arcomat a kezembe temetve zokogtam. Nem hagyhatott el. Még nem mehetett el... Nekem még szükségem van rá...

Zokogás közben a tágas szobán túlról amibe az előszoba torkollott neszezést hallottam. Ha nem égett volna a villany talán elbújok és kilesem ki az ,de így...feloltottam a pálcámat és annak fényében indultam meg a zaj irányába. A zaj felém közeledett sietős léptek valahonnan lentebbről. Aztán a pálca fényében egyszer csak megjelent két csészealj. Nem ,nem ... két csészealj méretű nagy szem. Aztán bentebb lépett a fénybe és a szemhez tartozó fül,orr,száj,arc majd egy egész apró aszott kis test is csatlakozott. Pitty ott állt előttem teljes valójában. Letörtebbnek tűnt mint máskor ruhája széle rojtosan verdeste kiugró térdkalácsát.

-Pitty!-Emeltem le róla a pálcámat megkönnyebbülten.

-Gazdám...-Hajolt meg a házimanó mire elpityeredtem.

-Nem...én nem lehetek a gazdád..a gazdád Marietta Grey. -Erősködtem vékony könnyektől áztatott hangon,de a házimanó csak rázta a fejét sajnálkozva.

-A régi gazdám elment. -Mondta kertelés nélkül. -Szeretne esetleg egy meleg italt?

Fület bántóan vékony hangja tovább zengett a fülemben. Egy tapodtat sem mozdultam. Lerogytam ott helyben a nagy szoba közepén ahonnan lépcső vezet fel a szobákhoz sőt ahonnan minden kiindul és csak ültem magam elé meredve órákon át.

Pitty kérés nélkül elvette a csomagjaimat amiket nyilván a szobámba vitt bármilyen rossz állapotban is lehetett az aztán hozzá látott az igen kései vacsora készítéshez. Leporolta majd megterítette a nagy ebédlőasztalt, de nem vártam meg míg elkészül mindennel. Ott helyben a koszos padlón elnyomott a szomorúság egy mély megnyugtató álomba.

Amikor felkeltem az oldalam szúrt az arcom pedig odaszáradt a kőpadlóhoz. Odakintről behallatszott a gaz susogása. Az óra az ajtó felett nem járt, de a nap már fényesen besütött az ablakokon. Már amennyire a por utat engedett neki.

A házban újra kellemes illatok terjengtek, de a lelkem zsibongásán ez akkor sem javított. Leültem az asztalhoz és miközben a meleg teát iszogattam a baglyom leveleket hozott. Vetettem rájuk egy pillantást,de egyik sem Mariettától jött,hogy az egész csak rossz vicc volt. Csak egy próba hogy lássa megleszek-e egyszer majd egyedül is. Olvasás nélkül félre tettem a leveleket, felmentem a szobámba és lefeküdtem hogy tovább aludhassak.