Fuss, ha tudsz

Adni is meg nem is

A sétánk után Flinttel és Katarával visszatértünk a házba. Katara kíváncsi hova tűntünk el , de Flint azt hazudja ő mondta el nekem hogy mi zajlik kettejük között.
Katara majd kicsattan az örömtől amiért tudom én pedig hálásan pillantok felé amiért megőrzi a titkomat még Katara előtt is.

Remek estét töltünk el együtt, előkerül valami társas amit Katara hozott kitudja mikor, nevetünk, finomakat eszünk. Hosszú idő után végre tényleg kellemes a légkör körülöttem. Minden normális. Túl normális.
Katara hamar lefekszik aludni. Kiszívta a séta vagy legalábbis erre hivatkozik amikor a hálójuk fele veszik az irányt. Flint pillantásával kíséri.

-Talán én is tudok neked mutatni ezt-azt. -Bátorodott meg most hogy Katara már nem volt köztünk. Előszedett a mosogató alól egy ősrégi rádiót majd addig tekergette míg egy ismerős hang meg nem szólalt. Természetesen nemtudtam kié csak hogy már hallottam. Nem sokáig foglalkoztam vele ki lehet az mert amit mondott sokkal fontosabb volt.

Pár rövid beszámoló után a helyzetről és az eltűntekről és rá is tértek a lényegre. Bizonyos pletykák szerint Pottert meg a többit elfogták a halálfalók.
Nem kellett kétszer mondani,hogy megértsem mit jelent ez. Még fel sem fogtam már fel is álltam a székemről. Valamennyire még hallottam hogy azt tervezik kiszabadítják őket és ehhez segítséget kérnek másoktól,de már nem foglalkoztam vele.

-Athena... ugye nem akarsz oda menni? -Állt fel Flint is.

-Flint... te már megtaláltad a párodat és boldogságban élhetsz itt vele, de én... velem mi lesz? Nem hagyhatom ott Draco-t. -Igyekeztem csak suttogni nehogy Katara kijöjjön a szobából, de legszívesebben már itt sem lettem volna.

-Ezzel nem csak magadat sodrod veszélybe. Mi lesz ha belenéznek a fejedbe? Mi van ha minket is megtalálnak? Vagy az egész völgyet? Nem teheted ezt mindenkivel egy ember miatt. Ráadásul, megéri ez az ember?

Mindketten feszültek voltunk. Mindketten tudtuk milyen nehéz döntéseket kell meghoznunk.

-Ne csináld ezt megint Flint. Tudod,hogy nekem mindig csak ő volt. Senki más. Persze hogy megéri. -Bizonygattam ugyan úgy magamnak is mint neki.

-Gondolt rád? -Biccentett a fejével a gyűrűre. -Szerinted aggódott érted? Ő küzdött,hogy megtaláljon? -Flint kezdte elfelejteni,hogy csendben kellene lennie nehogy Katara felkeljen.

-Nemtudom. Annyit voltam állati testben,hogy már az idő múlását sem tudtam követni. De mindentől függetlenül mennem kell. Muszáj tudnia, hogy még várok rá. Hogy nem vesztem el.

-Nem teheted ezt mindenkivel csakis a saját önző céljaid miatt. -Erősködött tovább Flint és a szavai mellbe vágtak.

-Akkor töröld ki a fejemből. -Mondtam neki halkan. Épphogy vissza kaphattam az emlékeimet és most újabb résztől kell megszabadulnom.

-Nem. -Ellenkezett Flint. Ő is tudta mennyire nem akarom elfelejteni a pillanatokat, ezt a helyet, a találkozásunkat...

-Muszáj lesz Flint. Ez elég kis áldozat ahhoz képest hogy mások milyen döntéseket hoztak meg...

-Legalább akkor ne itt tegyük meg. -Válaszolt Flint kis gondolkodás és mérlegelés után.

-Össze szedem magam és mehetünk. Nincs sok időnk. -Azzal távoztam a szobából ahol még mindig duruzsolt a rádió Flint pedig állva nézett utánam. Gyorsan elfordultam tőle mert nem tudtam elviselni a fájdalmat amit a szemeiben láttam.

Hamar összeszedtem azt a néhány dolgot ami nálam volt utánna pedig elindultunk az éjszakába. Flint a hegy fele vette az irányt. Tudtam hova megyünk bár nem értettem miért ott akarja megtenni. Talán a kövek erőt adnak neki. Vagy a kicsinyke város látványa a hegy tetejéről.
Lassan elértük a repedést a hegyben amit gondosan eltakartak a levelek.