Ez a történet egy fiatal boszorkány Roxforti életéről szól aki bár arany vérű, mégis mugli nevet kapott. Ám amikor a rossz házba kerül sokan cserben hagyják ezért az arisztokrata Grey nagyihoz fordul aki fenekestül felforgatja életét. Belépést nyer...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
A következő napokban bár esett az eső és fújt a szél, mikor eltudtam szakadni Mariettától megpróbáltam visszatalálni az erdőben a pavilonhoz.
Órákat sétáltam, a cipő feltörte a lábam, és sokszor legalább egy étkezés kimaradt a kutatás miatt, de nem találtam a helyet.
A fák ugyan olyanok voltak mint előtte és egyetlen jelét se láttam semmiféle szobornak vagy pavilonnak. Még a csörgedező patakocska sem mutatta magát az erdő egyik részében sem.
Sokáig hallgattam az erdő zaját, de víz csobogása semerről sem jött.
-Keresed a helyet? -Kérdezte Marietta az egyik este amikor újra mocskos cipővel jelentem meg és csatakos hajjal.
-Igen. - Kár lenne tagadni. Szürke szemei valahogy mindent kiszúrtak és kezdem úgy érezni sokszor maga a ház árul el. - De semmi jele. Még a patak se folyik semerre.
Nem is titkolta a mosolyát.
-Én mondtam hogy az az erdő trükkös.
Inkább nem mondtam semmit. Szó nélkül hozzá láttam a vacsorámhoz.
-Holnap újra elutazom. Tudom, hogy a szülinapod lesz, de halaszthatatlan a dolog. Cserébe viszont áthívtam hozzád Elizabeth-et. Együtt tölthetitek a napot.
Elizabeth gondolatára kicsit felvidultam. Ki is verte a fejemből azt a kellemes kis helyet az erdőben.
Már egy hete hogy nem jött és máris hiányzott nekem.
-Arra gondoltam, mivel holnap nem leszek itt átadom ma az ajándékodat.
Felém tolt egy dobozkát az asztalon. A krémszínű díszdoboz a Mariettánál megszokott kék színű szalaggal volt átkötve.
Óvatosan kibontottam és ott lapult egy gyönyörű fülbevaló.
Nem az egyszerű igazgyöngy amire számítottam, hanem egy kacskaringós fehérarany ékszer.
-Ez nagyon szép, köszönöm. -Le se vettem a szemem az ékszerről. Még sosem láttam ehhez foghatót.
-Próbáld meg milyen. Kíváncsi vagyok hogy áll. - Biztatott Marietta.
Így hát kivettem az ékszert a dobozból és betettem a mostani egyszerű gyermek fülbevaló helyére amit még anyám adott nekem.
Bár én nem láttam hogyan áll, a nagyanyám szeme mindent elárult.
-Csodálatos. - Mondta nekem. És én úgy is éreztem magam. Csodásan. Egy lépéssel közelebb ahhoz, hogy olyan kecses és elegáns nő legyek mint Narcissa.
Fürdés előtt jól szemügyre vettem magam a tükörben. Barna hajam közül fényesen csillogott ki az új elegáns darab.
