Fuss, ha tudsz

Második Próba

Másnap mikor felkeltem először nem tudtam mi ez a furcsa érzés. Hirtelen a gyűrűhöz kaptam, de nem az váltotta ki az érzést. Valahol belül méllyen a szivem táján olyan fájón tátongó üresség állt, hogy szinte mozdulni sem bírtam.

Az ágyam körül be volt húzva a függöny és hallottam ahogy a többiek készülődnek a vasárnapi reggelihez, de nekem nem volt kedvem senkihez. Idő kellett hogy elrejthessem az érzéseimet.

Megvártam míg mindenki elment és elszámoltam ötvenig. Amikor meggyőzödtem, hogy senki sem jön vissza kikeltem. Elhúztam a függönyt az ágyam körül és elmentem letusolni. Gyönyörű ruhám a földön hevert az ágyam mellett és emlékeztetett arra milyen büszke kifejezést kell magamra erőltetni.

A meleg víz segített egy kicsit.
Rendet tettem a szoba felőlem levő részén és a ruhámat felakasztottam a szekrényem ajtajára emlékeztetőül kinek is kell most lennem.
Mielőtt elindultam volna kivettem a párnám alól Malfoy altatós tasakját amit még másodévesként adott nekem. A növények benne jócskán megfonnyadtak és elmorzsolódtak. Magammal vittem a klubhelyiségbe és kidobtam a szemetesbe. Legszívesebben felgyújtottam volna, de nem akartam feltűnést kelteni.

A hálóban újra kifestettem magam. Aztán elgyakoroltam a fölényes, öntelt és büszke arckifejezést amit magamra erőltettem.
Próbáltam a tükörképemre mosolyogni, de nem sikerült túl természetesre a dolog így úgy döntöttem nem erőltetem a dolgokat.

Végül nem maradt más teendőm, muszáj volt felbukkannom előbb utóbb és minnél tovább húzom a dolgot annál szánalmasabb leszek.

Lesiettem a nagy terembe ami még mindig őrzött néhány részletet a karácsonyból és leültem Lizékhez.

Liz felpillantott és rögtön rájött, hogy valami baj van.

-Mi az Athena? Olyan furcsa vagy.

Elemeltem egy pirítóst és megkentem lekvárral. Közben pedig igyekeztem nem a sajgó szívemen gondolkodni. Érzéseimet a lelkem leghátsóbb zugába száműztem és érzéketlen arcot próbáltam vágni.

-Nekem semmi bajom. -Legyintettem.

Adrian és Liz tovább nézett kétkedve miközben beleharaptam a piritósba.
Flint is megérkezett. Jól vasalt tallárja fényesebben ragyogott mint máskor.

-Jóóó reggelt mindenkinek. -Ült le boldogan közénk. -Miujság? Kinek hogy telt a bál? Athena?

Szögezte nekem a kérdést és a bál említésétől újra bukfencet vetett a gyomrom. Letettem a gőzölgő kenyeret és újra elnyomtam magamban a feltörő undort és csalódottságot.

-Nagyon jól éreztem magam. Köszönöm a kérdésedet. -Adtam a választ, de a hangomban nem csengett semmi érzelem. Pontosan ez volt az amit éreztem. Semmit. Mintha minden érzésemet valaki eltűntette volna, de ez még mimdig jobb volt mint az amit Hermione-n láttam az éjjel.

-Én is remekül éreztem magam. Tina nagyon aranyos lány. -Folytatta Flint, bár nem kérte erre senki. Úgy tűnt nem tűnik fel neki az egyhangúságom vagy egyszerűen azt gondolta a fáradtságtól vagyok ilyen nyomott.

-Örülök. -Mondtam ugyan azon a semleges hangnemen mint eddig mindent. Bár lenne előttem egy tükör hogy lássam mennyire vághatok furcsa arcot.

Az asztal túlsó végéről vihogás hallatszott. Odanéztem és láttam ahogy Pansy Malfoy mellett még közelebb ül hozzá. Valószínűleg ha tehetné még bele is bújna.
Az undor újfent megjelent és felkavarta a gyomromat. Felálltam aztán csak annyit mondtam a barátaimnak, hogy lassan mennem kellene. Bár a reggelim felét sem ettem még meg.