Fuss, ha tudsz

Történetek

Egy hófedte táj vett körbe minket. Üresen ágaskodó fekete törzsű fák. A több száz éves fák pedig egy ösvény útját övezte. Ahogy sétálni kezdtünk már az első pár méter után ketté ágazott az utunk de mi maradtunk az egyre egyenesedő úton. Egészen végig csak Grey nagyi beszélt.

-Szóval Athena. Nagyon sajnálom ami történt veled. De azt hiszem mind tudtuk, hogy ez lesz. Legalábbis én biztosan és még egy páran a jómódúak között. Anyád görcsösen ragaszkodott ahhoz, nehogy beszippantson a mi világunk. Legalább annyira erőszakosan próbált lerázni engem is a családról mint mindenki mást aki hozzánk hasonló.

Feltűnt hogy többesszámban beszél és mivel tudtommal csak ketten vagyunk itt rám gondolt.

-Amikor kicsi voltál felajánlottam, hogy habár ő elutasítja az ilyes féle viselkedést, majd én kinevellek úri nőnek. Hogy jól házasodj később és, hogy be tudj illeszkedni. Apád volt az első a vonalban aki nem a Mardekárba került. Persze mi nem reagáltuk túl, ugy gondoltuk így is választhat megfelelő családot de úgy tűnik már ez sem elég. Figyelni kell azt is, miben hisznek. Aranyvérűség ide vagy oda már mi sem vagyunk egyformák.

A távolban már felsejlett a hatalmas ház. Nem is nevezném háznak igazából inkább hasonlított egy kastélyra. Méreteiben is és kinézetében is. Üvöltött róla hogy ki lakhat benne.

-Nem foglak vakítani az apróságokkal.  Apádék eltávolodtak tőlem és a világomtól. Ezen nincs mit szépíteni. Az én feladatom mostantól pedig az lesz hogy levakarjam rólad az apádék által rád ragasztott mugli jellemzőket. Mindenre meg foglak tanítani. Ez a kis karácsonyi szünet nem sokra lesz elég szóval most csak az alapokat kezdjük meg. Nyáron pedig kislányom, kemény munka fog rád várni. Elég sok emberrel beszéltem, hogy mindent tudjak már rólad és az első amim csiszolunk az a modorod. A megjelenéseddel pedig majd nyáron foglalkozunk.

Elértük a tölgyfa ajtót és az kinyílt előttünk.

-Tedd le a táskádat és gyere utánnam. Majd a házi manó felviszi neked a szobádba. Addig pedig körbe vezetlek.
A házba bárhova mehetsz. Érezd magad otthon. A kert télen nem olyan érdekes de nyáron azt is bejárjuk. Hozzám gyakran járnak vendégek akik fontos emberek. Gyakori látogatóim között van Lucius Malfoy és a felesége Narcissa, sokszor látogat meg a miniszterelnök is és még sokan mások járnak ebbe a házba. Szóval kérlek ha bárkivel találkozol. Legyél kedves, segítőkész és ha olyat látsz ami nem a te dolgod majd megbeszéljük ha már kettesben leszünk. Évente kétszer tartok bált egyszer nyáron és egyszer karácsony után. Az idei karácsonyi bált elmondtam miattad, azt szeretném ha az első bálodon már felkészült lennél.

Miközben tovább magyarázott nekem fontos emberekről, modorról és arról hogy figyeljek rá mit viszek a szervezetembe sorban hagytuk el a szobákat mindegyikbe csak bele-bele pillantottam aztán haladtunk tovább. Az egyik kedvencem a sok szoba közül a tágas növényekkel teli üvegház volt. A másik pedig természetesen a könyvtár.

-Azt hiszem ennyi elég lesz mára. Ha lehet mások előtt ne szólíts Grey nagyinak- Mosolyogta végre el magát

-De akkor hogy szólítsalak előttük?

-Ha más is itt van vagy engem keress nyugodtan mond hogy Mrs Grey néni hamarosan jönni fog. Ha kell szólj a házimanónak majd ő jelez nekem.

Ezzel visszaindultunk az ebédlő fele. Hosszú asztal terpeszkedett a tágas és ablakos teremben. Magányos lehet neki itt egyedül. Ahogy leültünk megjelent a házimanó és egy csettintéssel megjelentette a gőzölgő ételt. Nem mertem annyit szedni amennyit akartam. Még a fülemben csengett Marcus hülye vicce.

-Mesélj nekem a barátaidról. Kíváncsi vagyok kiknek keltetted fel a figyelmét.

-Az első és legközelebbi barátom Liz lett. Elizabeth White. Az apukája varázsló az anyukája mugli állat orvos. A többiek inkább csak jó barátok vagy ismerősök. Marcus Flint sokat viccelődik velem. Meg persze mivel őt és Adrien Pucey-t jól ismerem így a csapat többi tagjával is jóba lettem. Miles Bletchley és Terence Higgs az akivel még jóban lettem de velük nem vagyok teljesen beszélő viszonyban.

Grey nagyi nekikezdett a vacsorának és közben jóízűen hümmögött.

-Nem rossz. Kiindulásnak nem rossz. De te ezeknél sokkal jobb és fontosabb emberekkel is barátkozhatnál. 

Vacsora után megfürödtem a szobámhoz tartozó fürdőben. Majd nyugovóra tértem a hatalmas ágyamban. Nem aludtam jól. Idegen volt a hely és a ház zaja is. Minden fa reccsenésére felkeltem és minden apró neszt meghallottam. Remélem nincsenek mumusok a házban. Dean mesélt egyszer róluk. Azt az alakot veszik fel amitől a legjobban félsz. Nemtudom most mi lett volna az. De nem lett volna kedvem találkozni eggyel.
Másnap nem számítottam ajándékokra. Főleg mivel tegnao fát se láttam sehol. De a tágas ebédlő egyik sarkában ott volt a magas dús örökzöld. Rajta tele különleges szines üveg díszekkel amik a nap fényét szétszórták az ebédlő minden pontjára. Alatta pedig két doboz volt.
Nem is törődtem vele. Nem azért jöttem ide, hogy ajándékokat kapjak, hanem hogy legyen valaki aki gondoskodik rólam.
Megettük a reggelinket aztán Marietta így szólt:

-Nem is érdekelnek az ajándékaid?

-Az enyémek? -Kérdeztem.

-Persze, hogy a tied. Ki másé lenne? -Mosolygott. -Menj és bontsd ki. A nagyobbikat tőlem kapod.

Azzal kezdtem. Kibontottam és egy csodás ruhát találtam benne. Óvatosan emeltem ki a dobozából. Sötét kék, puha de nehéz anyagból készült. Felül egyszerű V kivágású alul pedig nagyjából a térdem alá erő fodros szoknya részből állt. A szoknya allján egy ezüst szál futott körbe. Gyönyörű volt. Alig vártam, hogy felvehessem.

-Tetszik? - Hallottam a hangját a hátam mögül.

-Nagyon szép. Ezer hálám. Igazán nem kellett volna megajándékoznod. Már annak is örülök hogy itt lehetek.

-Bontsd ki a másikat is. Kíváncsi vagyok mit küldtek neked

Meg is feledkeztem a másik csomagról. Óvatosan vissza hajtogattam a ruhát a dobozába és az ölembe vettem a másik dobozt, ami sokkal kisebb volt mégis volt súlya. Barna papír csomagolásban volt amit átkötöttek drága zöld színű selyem szalaggal. A szalagra ráfűztek egy papír darabot. Annyi állt rajta:
Boldog karácsonyt kívánunk
Se név, se cím. Különös.
Kibontottam és azt láttam, hogy tele van sütőtökös piskótával az apró doboz. Olyannyira hogy a piskóta tetejéről a porcukor kiszóródott Marietta fényesre sikált padlójára is.

-Van tipped ki küldhette?

-Talán a szüleim. Vagy Liz. Másra nemtudok gondolni.

Marietta még hümmögött egy kicsit közben rajtam tartva ravaszan csillogó huncut szemét. Olyat, ami azt sejteti mindig van valami amit nem árul el neked. Mély és súlyos titkok voltak azok mögött a fénylő mohazöld szemek mögött.

-Ez a ruha csak egy a sok közül amit neked készíttettem. Ez lesz az a fajta amit itthon hordhatsz. Ebben foglak téged illemre és más tudományokra tanítani. A többi ruha bálokra vagy más fontos eseményekre lesz. Esetleg utazásokra.

Valóban nem hazudott. Mikor megtaláltam a gardróbomat láthattam hogy az egyik fele ugyan olyan ruhákkal van tele mint amit most kaptam és már felvettem. Van amelyiknek hosszabb és van amelyiknek rövidebb ujja van. Van amelyiknek pedig nincs is. A másik felében pedig a szivárvány minden árnyalatában pompáztak a ruhák. Volt itt hosszú, rövid, nehéz selyem és könnyű tüll anyag. Nadrágot csak egyet láttam. Az is gondosan eldugva két A vonalú sifon ruha között.

Ez után pedig megkezdődött a taníttatásom.