Fuss, ha tudsz

Sötét varázslatok

Lassan besiklottunk az állomásra. Besiettem a kocsiba ahol a bőröndjeim voltak, Malfoy meg a csapatuk még mindig ott volt , de igyekeztem nem foglalkozni velük.

Minden erőmet bevetve ,leküzdve a fájdalmat a kezemben össze szedtem a dolgaimat és elindultam kifelé a kocsiból vissza Lizhez és Adrianhez.

Pansy persze ki se bírta volna ,ha nem szólhat be nekem Malfoy előtt.

-Mi van Grey? Kezdesz szét esni. -Mondta hangosan mire Malfoy is a kötésre nézett a többiekkel együtt ami körbe vette a kezemet.

Nem szóltam semmit csak igyekeztem elmenni messze onnan de ez sem tetszett Pansy-nek ezért még egyszer megpróbált belém döfni.

-Látod én megmondtam. Mindent megszerzek. -Sziszegte alattomosan szorosan hozzá tapadva Malfoyhoz.

Vetettem Pansy-re egy pillantást. Nem állt jól neki ez az undok grimasz és még csak jól sem nézett ki Malfoy mellett. Továbbra sem értettem miért pont ez kell neki de ő tudja...

-És meg is tudod tartani? -Kérdeztem vissza miközben megigazítottam a prefektusi jelvényt a mellemen ami tavaly év végén még rajta volt.

Pansy-t váratlanul érte a válaszom én pedig nem akartam megvárni míg magához tér úgyhogy az ajtó felé vettem az irányt. Valahonnan közelről hall kuncogás hallatszott, de arra nem állt senki így aztán nem törődve vele elhagytam a helyiséget.

Hosszú lesz ez az év, ha Pansy mindenhol ott lesz és megpróbál belém csípni.

Liz és Adrian nem kérdezősködtek a kezem felől, de Adrian azért segített leszedni a vonatról a bőröndöket. Hogy legalább a baglyot ne kelljen cipelni el is engedtem had repüljön,így máris kevesebb dolgot kellett a hintókra feltenni. A fekete kocsiból amibe hárman helyet foglaltunk vissza néztem a piros mozdonyra amiből sorban jöttek ki az emberek és láttam,hogy Pansy Malfoy nélkül lép le a vonatról. Meglehetősen ingerülten.

Ezek szerint még mindig nem tudta feldolgozni a beszólásomat. Képzeletben vállon veregettem magam amiért ilyen jól helyt álltam.
A kocsi meglódult és elindultunk a kastély felé.

Odabent a Nagy Teremben mindenki helyet foglalt. Én mint prefektus egyedül álltam helyt az asztalunknál mivel Malfoy késve érkezett. Kicsivel jobb kedvvel ült le a barátai körében. A szemem sarkából figyeltem mit csinál aztán megéreztem valaki más tekintetét rajtam. Theodore nem sokkal távolabb gunyorosan kacsintott egyet aztán a tanári asztal felé fordult ahol abban a pillanatban meg is kezdődött az újoncok elosztása.

A levegőben újra az olvadt viasz illata és még valami más is terjengett. Az év eleji izgalom, az új lehetőségek illata. Az elvarázsolt plafonon kiláttam a csillagos égboltra és azt kívántam bár helyre jönne minden, de persze a csillagok nem azért vannak ott hogy a mi apró hibáinkkal foglalkozzanak. Minden hozzánk kerülő elsőst megtapsoltunk annak rendje és módja szerint. Aztán az ajtó váratlanul kinyílt és Potter lépett be rajta. Az arca tiszta vér az ingéről nem is beszélve. Professzor McGalagony próbálva kerülni a feltűnést folytatta a gyerekek beosztását miközben Harry leült és a barátai kezelésbe vették. Fejben megjegyeztem hogy a vacsora után keressem fel Madame Pompfrey-t.

Az utolsó diákot is beosztották és a vacsora tálalva lett. Színesebbnél színesebb ételkombinációk tárháza villant fel előttünk, de nekem egy csipetnyi kedvem sem volt enni. Magam sem értettem miért. Hiszen a vonaton nyertesként vonultam ki. De van egyáltalán egy ilyen helyzetben nyertes?

-Athena, ezt meg kell kóstolnod! -Tett a tányéromra egy nagy adag kukorica salátát Liz. Adrian pedig lökött mellé egy kiadós pulyka combot.