Ez a történet egy fiatal boszorkány Roxforti életéről szól aki bár arany vérű, mégis mugli nevet kapott. Ám amikor a rossz házba kerül sokan cserben hagyják ezért az arisztokrata Grey nagyihoz fordul aki fenekestül felforgatja életét. Belépést nyer...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Vártam hátha még egyszer átjön Malfoy barangolni az erdőben, de nem jött. Így hát elfoglaltam magam idebennt a házban.
Rendbe szedtem a szobámat és igyekeztem eléggé kiélvezni azokat a dolgokat amik a Roxfortban nem lesznek. Ilyen például a kádban fürdés mivel az csak a prefektusok fürdőjében van. Mi diákok tusolókban fürdünk.
Flint mesélte milyen illatos fürdőket tud venni a hatalmas medence nagyságú kádban.
A zene is csak ritkán megengedett mivel zavarhat másokat a tanulásban vagy pihenésben. Többek között csak a nyertes kviddics meccsek után szól a régi elvarázsolt rádió amit az egyik diák csempészett be.
És persze azért is hálás voltam hogy két és fél hónapig úgy aludhattam, hogy nem hallottam Pansy horkolását.
Végig simítottam a gyönyörű ruhákon amik többségét nem fogom hordani amíg vissza nem jövök.
Két nagyobb bőrönd és egy kisebb bőr táska állt a rendelkezésemre. Az egyiket tele pakoltam csupa Roxforti egyenruhával, könyvvel és pennával. A másikba azok a holmik kerültek amiket a Roxmorts-i kiránduláskor akarok hordani vagy használni. Többnyire utazó köppenyek, nadrágok, csizma és ezekhez hasonló hétköznapi dolgok.
A szörnyek szörnyű könyvét dublán leszíjjazva tettem el a bőröndömbe, nehogy kárt tegyen valamiben.
Elnyúltam az ágyamon és behunytam a szemem. Bár lenne valami könnyű módja a nyomozásnak. Az ujjamon forgattam a gyűrűt ami napokkal ezelőtt végeláthatatlan módon melegített. Már úgy hozzászoktam, hogy rajtam van, hogy azokon az alkalmakon kívül mikor felmelegedett észre sem vettem, hogy hordom.
A bőröndöt még így is rázta a könyv amit kitudja melyik tanár akart, hogy beszerezzünk. Felálltam, mert már nagyon idegesített és nagyot rúgtam a táskába, mire végre elhallgatott.
Mindenem megvolt már. Csupán arra vártam, hogy teljen az idő és elindulhassunk a Kings Cross állomásra. Egyenlőre egy egyszerű barna ruha volt rajtam ami alá, mivel szeles volt az idő egy hosszú ujjú vékony inget vettem fel, aminek a gallérja kilógort a ruha alól.
Az utolsó pillantokat arra használtam itthon, hogy bebarangoljam a lakást. Igyekeztem a szobát minnél nagyobb rendben hagyni és azokat a könyveket amiket nem sikerült befejezni szintén elcsomagoltam magammal.
Az ágyamon ülve különböző stratégiákon törtem a fejemet, hogy mégis hogyan tudnám kinyomozni a gyűrű párjának tulajdonosát. Ekkor hívott magához Marietta, hogy végre elindulhassunk.
Nagy levegőt vettem mielőtt belékaroltam, ezzel felkészülve a pillanatnyi helyváltoztatásra. Erősen behunytam a szemem és vártam, hogy a villódzás abbamaradjon.
Mikor kinyitottam a szemem már megint gomolygó gőz ölelte körbe a búcsúzkodó családokat. Még bőven volt idő az indulásig, de én inkább elköszöntem Mariettától és elindultam a csomagjaimmal helyet keresni magamnak a kocsikban.
