Ez a történet egy fiatal boszorkány Roxforti életéről szól aki bár arany vérű, mégis mugli nevet kapott. Ám amikor a rossz házba kerül sokan cserben hagyják ezért az arisztokrata Grey nagyihoz fordul aki fenekestül felforgatja életét. Belépést nyer...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Puff.
Összerándultam és felébredtem álmomból, de nem egészen tudtam mire kelhettem fel. Sötétség vett körbe, de persze ez nem jelentett semmit, mivel a függönyök az ágyam körül el voltak húzva és a tó fenekén volt a hálónk.
Puff...
Felugrottam az ágyból a hangra és elrántottam a függönyt az ágyam körül. Erőltettem a szemem, hogy lehetőleg minél hamarabb tűnjön el a homály előle. A pálca is a kezemben volt már, készen a támadásra, ha bármi történne.
Morgás.
A zaj irányába néztem és a pálcámmal megvilágítottam mi van ott. Egy elszabadult szörnyek szörnyű könyve... Remek.
Amikor csillapodott a szívverésem átnéztem a többiek ágyára. Liz még aludt. Őt szerintem az se ébresztené fel, ha valaki betörne és elrabolná.
-Megijedtél egy könyvtől? - Horkantott fel Pansy és látszott, ő is csak most ébredhetett mert rövid haja hátul pontosan úgy állt ahogy a párnáján terülhetett szét percekkel ez előtt.
-Ne nevess, te is előkaptad a pálcád. - Mutattam a kezére. Összeszedtem magam és kimentem a klubhelyiségbe teáért és mivel elég kipihentnek éreztem magam ránéztem az órára is.
Bár még korán volt, már nem annyira, hogy ne legyen vége a takarodó idejének.
A teám után visszamentem a szobába és csendesen felöltöztem a szokott hétköznapi ruhámba. Majd szépen kimentem a nagy terembe hátha van már reggeli.
Nem sokan voltak az ebédlőben. Gyakorlatilag szinte senki. Szépen lassan elfogyasztottam a reggelimet aztán vártam, hogy teljen felettem az idő, bennt a klubhelyiségben.
Mikor elég sokan felkeltek, többek között Liz is, berontottam a szobánkba és össze szedtem mindent ami az aznaphoz kellett.
Lizzel elindultunk a bájitaltan óránkra. Már bőven kipakoltam mindent a teljesen üres padomra. A tavalyi évben megbüntetett minket Piton és azóta a hátra lévő években Malfoy mellett kell ülnöm, de ő még mindig nem jött vissza a gyengélkedőről,szóval egész nyugodtan elfoglalhattam az egész asztalt.
Éppen belekezdtünk volna az órába amikor nyílt az ajtó és a padtársam lépett be rajta. Elkerekedett szemmel figyeltem amint közeledik a padunk felé és közben odébb húztam a dolgaimat.
-Elnézést a késésért, professzor. - Szólt Malfoy, aki még mindig elég rosszul nézett ki. Bár a kötés a karján már nem bűzlött a krémtől, még mindig egy széles kendővel volt felkötve a nyakába. Piton természetesen elnézett a késése felett és belekezdett az órába amíg Malfoy kipakolt mellettem.
-A mai órán egy újabb bájitalt készítünk el. Minden lépés a táblán van. Óra végén megnézem, ki mire jutott.
Nem kezdtem azonnal munkába. Egy darabig lekötötte a figyelmemet Malfoy, ahogy egy kézzel pakolgatja elő a dolgait.
