Fuss, ha tudsz

Özvegy

Kedves Miss Grey!

A levele igen kellemetlenül érrint engem mivel igazán szívemen viselem a családjának minden apró titkát.
Ellenben tudatnom kell önnel és ezt a maga nagyanyja külön kiemelte legutóbbi találkozásunkkor leszögezte, hogy a titkot semmi féle képpen ne fedjem fel ön előtt egészen a haza utazásáig.
Addig is minden jót kíván önnek,
Oscar Lohan

A levél alatt még szerepelt néhány adat, de máskülönben semmi ami utalhatna bármire a titokkal kapcsolatban. Csak egy dolog piszkálta a csőrömet. Szívén viseli MINDEN apró titkát a családnak? Azt hittem csak egy titok van erre kiderül, hogy több is?!

A reggelim felett gubbasztva olvastam újra és újra a levelet, megfordítottam, a fény felé tartottam és még egy varázslattal is próbálkoztam mire kezdtem az asztalnál ülők igencsak furcsán pillantgatni felém, de nem érdekelt.

-Miben mesterkedsz? -Ült le mellém Malfoy kényelmesen mire a bámuló tekintetek vissza telepedtek a maguk dolgukra. Reggelikre, más emberekre, a tanári asztalra és a többi.

-Írtam levelet Lohan-nak. Köze van a dologhoz.... Azt írja a haza utazásig semmit sem árulhat el. -Húztam el a számat.

Malfoy-t egészen hidegen hagyta a dolog. Ahogy megemlítettem a levelet meg a titkot mintha elvarázsolták volna. Nem kérdezett, nem is figyelt. Láttan rajta, hogy egyik fülén be, a másikon ki.

-Figyelsz egyáltalán? -Hajoltam közelebb.

-Persze. -Fordult enyhén felém széles vállával Malfoy. -Csak az a helyzet, hogy ez az egész ügy egy nagy zsákutca. És nekem nincs időm toporogni....

Zárta le a témát.

-Most akkor azt mondod hagyjam annyiban? -Értetlenkedtem újból.

Megvártam, hogy lenyelje a falatot és komótosan válaszoljon.

-Azt mondom, hogy a karácsonyi szünet végén úgyis feltárul az ajtó. Minek dörömböljünk addig feleslegesen?

Vagy úgy... Gondoltam akkor magambam. Amennyire láttam Malfoy-t koránt sem érdekli ez az ügy annyira mint gondoltam.
Bár lehet neki van igaza. Ha egy Malfoy ivadék sem jutott semmire akkor mire vihetném én? Egy Grey? Még csak nem is szeretem a nevemet. Ez is a kevés dolog egyike amit az apámtól kaptam.

Gondolkodás közepette a nyakláncommal babráltam és észre se vettem, hogy Malfoy milyen undorodó arckifejezéssel nézi amiért nem a gyűrűt tekergetem az ujjamon mint régebben.

-Újabb ékszer Mariettától? -Bökött állával a nyakam felé.

Én csak ekkor ocsudtam fel a bámészkodásból. Lenéztem a nyakamban lógó áttetsző kristályra.

-Katarától kaptam. Az Azúr völgyben nyaraltam és ott ismertem meg. -Vontam meg a vállam bohókásan.

Malfoy nem tűnt elégedettnek a válaszom után.

-És ez a Katara... Lány? -Kérdezett rá arra ami már régóta érdekelhette.

-Hát, elég fiús személyiség, de igen. Lány. -Szélesedett ki a vigyorom a féltékenysége láttán.

Ez után mindketten felálltunk és kézenfogva elindultunk a rúnafejtés órára. Menet közben pedig sorban figyeltünk árgus szemekkel a csínytevő diákok után.

A legtöbb bajunk a Weasley ikrekkel gyűlt meg. Faragatlan az egész család, de ezek az alávaló, vörhenyes ördögök... Az iskola fikarcnyit sem finomított a modorukon. Persze nincs mit tagadni mindketten jól néztek ki, de a viselkedésük teljesen elrontotta. Ez a sok ellenszenv. Ők is azok közé tartoztak akik szóba sem álltak volna a világ minden pénzéért sem egy Mardekárossal. Pedig egy nap elhagyjuk ezt az iskolát meg ezeket a skatujákat és akkor nem lesz mire támaszkodniuk majd.