Fuss, ha tudsz

Válaszok

Pansy nem vette olyan könnyen a dolgot mint én. Buta és naív voltam hogy azt hittem a cívódásunk ennyiben megállt. A vitát követő napokban volt hogy "véletlen" meglökte a kezemet varázslástanon aminek a következménye az volt hogy a toll helyett a tintámat lebegtettem meg ami persze utánna rá is borult minden jegyzetemre.
Az ez utáni húzása talán még az előzőnél is kellemetlenebb volt. Mikor leültem volna csak úgy eltűnt alólam a pad.
Amíg mindenki nevetgélt ezen addig én felnéztem a tanári asztalokhoz.
Reggeli után Piton keresett meg minket.

-Ms Grey! Hallottam a Ms Parkynsonnal való vitájáról. Mindkettőjüket figyelmeztetem. A házon belüli vitákat nem pártolom. Ha még egyszer meglátom hogy valamelyikőjük akár csak egyet suhint a pálcájával a másik felé... Nyugodtan számíthatnak több hetes büntetőmunkára is. Most pedig. Távozzanak. -Úgy hesegetett el minket mintha szégyenfoltok lennénk valami nemes anyagon.
Pansyvel mindketten a hálókörletek felé vettük az irányt. Csendesen sétáltunk egymás mellett. Úgy gondoltam itt az ideje megtörni a csendet és a rivalizálást mert azt se tudtam mégis mi volt ekkora probléma velem.

-Nézd Pansy, azt se tudom min vitázunk. Ha az a baj mert veled nem barátkoztunk ezen változtathatunk. Neharagudj, hogy úgy leszoltalak én csak...

-Nincs szükségem a szánalmadra. Ha azt hiszed ettől jobb leszel hát nem. Felejtsd el.-Ezzel megszaporázta lépteit és elviharzott.

Tényleg jobb lenne kibékülni. Nekem se ártott volna kicsivel több barát. És ha már barátokról van szó. Meg kellene keresnem Jasminet.
A vonatút óta nem is beszéltem vele. Próbáltam neki integetni a folyosón és néha mintha láttam volna hogy észre vett de legtöbbször úgy ment tovább mint aki azt se tudná ki vagyok.

Másnap első dolgom volt az elsők között beérni a nagyterembe és megkeresni a Hollóhátasok asztalát hátha ott van Jasmine.
A számításaim jók voltak. Hátulról megkocogtattam a vállát mire meglepetten fordult felém egy másik hollóhátas vágott szemű lánytól.

-Jasmine! Már elég régóta nem beszéltünk. Nem érsz rá valamikor?

Erre elnézett a többiek felé majd otthagyva a reggelijét odébb jött velem

-Figyelj Athena. A helyzet az, hogy a többi hollóhátas szerint a mardekárba csak rossz emberek kerülnek. Azt mondták jobb ha elkerülök onnan mindenkit mert csak a bajt fogják rám és a házra hozni.

-Dehát én ugyan az vagyok aki eddig-Nem értettem miért viselkedik most így és ez az arcomon is tükröződött megértetlen összezavart düh formájában.
Baba korunk óta ismerjül egymást és most van képe azt mondani hogy bajt hozok rá?

-Megváltoztál. -Válaszolt röviden

-Szerintem kettőnk közül nem én vagyok az aki megváltozott. -Ezzel a válasszal hagytam ott és mentem el a sajátjaim közé reggelizni.
Még hogy én változtam meg.
Kezdtem úgy érezni mindenki az ellenségemmé válik. Még azok is elutasítottak akik eddig a barátaim voltak. Mihez kezdjek most? Egyetlen barátom a roxfortban úgy tűnt hogy Liz lesz.

Elkezdődött az első teljes hét a Roxfortban és az első óránk pont a Griffendélesekkel volt. Repüléstan.
Előre kikészített seprűk várták az érkezésünket és egy macskaszerű nő állt a füves területen.

-Figyelem. Mindenki álljon egy seprű mellé. A mai órán megtanultok felszállni és leszállni a seprűvel. Ha mindenki megtalálta a helyét tartsátok ki az egyik kezeteket a seprű felé és jól érthetően mondjátok neki hogy FEL. Érthető voltam? Akkor háromra. Egy... Kettő... Három.

Minden felől azonnal kiáltások hangzottak. Volt aki udvariasan próbálta és volt aki szinte üvöltött a seprűre ami csak vergődött a földön. Mire észbe kaptam hogy nekem is szólongatni kéne a seprűt a Potter gyereknek már a kezében volt az övé. Draco is eléggé igyekezett. A Weasley fiút már arcba is csapta az ő seprűje.
Óvatosan kicsit félve kinyújtottam a kezem és azt mondtam Fel, de az enyém is csak vergődött. Már Liz seprűje is a markában volt mikor a második próbálkozásomra kicsit nyögve nyelősen de feljött az én vén lombseprűm is.

-Nagyszerű úgy látom szépen lassan mindenki megvan.

Mikor Nevilenek is sikerült felimádkoznia a seprűt így szólt.

-Rendben. Jól van. Most üljetek fel a seprűre. Rugaszkodjatok el kicsit lebegjetek aztán pedig szálljatok le.

Nevile felbátorodva rápattant a seprűre mielőtt bárki más tehette volna és elrepült. Úgy tűnt mintha megvadult volna a seprű

-Gyere le! Nevile! Ne szóljak még egyszer szállj le onnan!

Nevile pedig egy kiáltással válaszolt. Azt hiszem mindenki tudhatta mi fog következni. Én inkább becsuktam a szemem mert nem akartam látni. Csak a reccsenést hallottam és reméltem hogy a seprű tört össze. Mikor oda néztem Madam Hooch fogta Nevile-t és kísérte a gyengélkedőre. De a boltíves ajtó alatt még vissza kiabált.

-Aki fel repül az hamarabb megy az iskolából mint hogy azt mondja kviddics.

Ahogy eltűntek Draco talált valamit a fűben és a többieknek villogott vele. Harry pedig már ott termett hogy elvegye tőle.
Draco erre felrepült a levegőbe. Látszott hogy tapasztalt a seprűvel.
Közbe szóltam volna mert hát ez mégiscsak veszélyes és nem akarom hogy bárkit is egy ilyen butaság miatt kirúgjanak innen. Ráadásul nincs szükségem még több ellenségre. Jobb ha azt csinálom amit a többiek. De azért az aggodalmat nem tudtam eltörölni a szememről.
Draco végig nézett rajtunk és amikor meglátta az arcom valami furcsa villant át az arcán. Meglepetés. Talán. De annyira rövid ideig látszott rajta hogy nem lehettem benne biztos.

-Félsz Potter. - Köpte a szavakat ami elég volt ahhoz hogy Potter felhívájnak vegye keringőre. Ő is át, vetette a lábát a seprünk és mikor a göndör hajú lány szólt hogy ne tegye már az égben volt.

-Itt nem tud megvédeni Crabbe meg Goyle hogy mentsék a nyakadat.

Erre Malfoy csak annyit mondott

-Akkor kapd el Potter - Kiáltotta és egy szép dobással eldobta a labdának tűnő valamit.

Eközben Draco nyugodtan leszált a földre akár egy ártatlan kisangyal és bár Harry elkapta a golyót. Mire leszált az üdvrialgás közepette megjelent Professzor McGalagony.
Parvati próbálta megvédeni Harry-t de McGalagony nem törődve vele. Elvitte Harry-t én pedig a többi társammal együtt mosolyogtam. Nem érdekel ha eggyel kevesebben vannak akik piszkálni tudnak mert nem az ő házukban vagyok.