Ez a történet egy fiatal boszorkány Roxforti életéről szól aki bár arany vérű, mégis mugli nevet kapott. Ám amikor a rossz házba kerül sokan cserben hagyják ezért az arisztokrata Grey nagyihoz fordul aki fenekestül felforgatja életét. Belépést nyer...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
A seprűs incidens után szerencsére senkit sem vettek elő a mi házunkból. Persze azért nem volt akkora az öröm mert azóta az a hír terjeng hogy Potter lesz a Griffendél csapat új fogója ami csak amiatt bántja mindenki csőrét mert az első évesek még seprűt se hozhatnának ide. Nemhogy máris játszanak a csapatban. Liz is egyfolytában erről beszélt. Igazán irígynek tűnt. Akárcsak még jópáran a házunkban. Persze a nagyobbak azt mondták nem kell aggódni. Nem hiába nincsenek első évesek a csapatban. Gonoszan nevettek és előre eltervezték hogyan fogják elverni a Wood-ot meg a csapatát. Az első meccs előtt azonban még jött a Halloween és vele a vacsora is. Alig vártam. Nem titok hogy szeretem a hasamat és bár sose voltam kifejezetten kövér azért van rajtam felesleg.
-Ha minden igaz akkor lesz sütőtökös pite meg forró csoki is. -Mondtam Liznek.
Pansy pont ekkor sétált el mellettem és bár szólni nem mert hiszen figyelmeztetve lettünk, de azért az orra alatt horkantott egyet. Mint egy malac. Pontosan úgy. Elvette a lelkesedésemet vele. Talán úgy nézek én ki mint egy disznó?
-Rá se hederíts Athena. Muszáj lesz enned. Ezt én se hagynám ki. -Azzal tovább rágcsálta már ígyis tövig lerágott körmeit.
Hiába próbált jobb kedvre deríteni Liz még így is a tányéromon csak tologattam az ételt a vacsoránál. Ekkor szaladt be Mógus Professzor.
-TROLLLLL..... TROOOOLL L... lent a pincében-Majd elájult és szétterült a földön. A tanárok egymásra néztek és azonnal cselekedtek.
-A prefektusok vezessék a diákokat a hálókörleteikbe!-Hangzott az instrukció.
Tanárok siettek Mógushoz és tovább ki a Nagy terem ajtaján a diáksereggel együtt. Nagy volt a kavalkád. Ki-ki elindult a saját háza felé. Minket is össze szedtek a prefektusok és elindultunk. Már az ajtónál verekedtünk a többiekkel a mihamarabbi kijutásért amikor Draco kiabált közbe -DEHÁT A MI KLUB HELYÜNK A PINCÉBEN VAN!
-Semmi ok a pánikra. Egy másik irányból közelítjül meg az ajtót de azért vegyétek elő a pálcákat.
Senki se habozott. A prefektus elhúzott egy drapériát és láttuk mögötte a szűkös alagutat. Szépen sorban elindultunk rajta. Elöl az egyik prefektus hátul pedig a másik. Elég hosszú és kanyargós út volt. Néhol egészen. Meredeken lejtett lefelé az út. Aztán hirtelen belebotlottam az előttem lévőbe. Goyle volt az. És még ha mással el is fértünk volna egymás mellett ketten az alagútban ő akkora volt hogy mellette nem láttam mi történik legelöl. Már kezdtem rosszul érezni magam a bezártságtól amikor tompa hangot hallottam.
-Itt vagyunk a kijáratnál de ez szűkebb mint emlékeztem. A legtöbben már bementek de Goyle nem fér ki.
A pánik kezdett eluralkodni rajtam szóval azt tettem ami először eszembe jutott. Hátrább léptem mögöttem Lizzel és a hátra maradt prefektussal és erőből neki szaladtam Goyle hátának. Mindketten nagyott puffanva kiestünk a lukon.
-Én se csináltam volna szebben. - Vigyorgott a csúnya keszekusza fogaival a prefektus. -Adrian Pucey vagyok. Ha majd mi is fogadhatunk első éveseket a csapatban várom a jelentkezésedet. Ez a mozdulat hasznos lehetne a pályán.
-Athena vagyok ő meg a barátom Liz. Azt hiszem inkább vele fogsz a pályán találkozni.
Erről és hasonlókról kezdtünk beszélgetni ahogy beléptünk a klubhelyiségbe. Végre egyszer úgy éreztem vannak barátaim. Tartozok végre valahova. Ha Pansy cívódása nem lett volna elég lassan három hete nem válaszoltak a szüleim. Még hogy nem okozok majd csalódást. Egy olyan tökéletes családba mint anyuéké nem illek bele így. Feladtam hogy az legyek aki voltam. Itt az ideje végre belátni hova tartozom. Pucey bemutatott minket az egész csapatnak és jót szórakoztunk Mógus Professzoron. Késő este volt mire elmentünk lefeküdni. Lizzel még akkor is nevettünk azon ahogy Marcus Flint utánozta a professzorok arcát. Úgy tűnik ebben nagyon jó. Akkor este úgy feküdtem le hogy tudtam mától új ember vagyok. És reggelre megszületett a gondolat. Tudtam kit kell felkeresnem hogy végre én is kapjak leveleket otthonról. Az én drága egyetlen elő nagymamám. Persze anyámék rég nem beszélnek vele és ezért sem jutott hamarabb eszembe. Drága, elfeledett Grey nagymama.
