Ez a történet egy fiatal boszorkány Roxforti életéről szól aki bár arany vérű, mégis mugli nevet kapott. Ám amikor a rossz házba kerül sokan cserben hagyják ezért az arisztokrata Grey nagyihoz fordul aki fenekestül felforgatja életét. Belépést nyer...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Mariettával megeggyeztünk. Ilyen rövid idő alatt mint a téli szünet nem lehet animágussá válni. Viszont elkezdhet felkészíteni, hogy a nyáron sikerüljön.
Bár az első kiindulási pont nem tűnt nehéznek, mégis kifogott rajtam.
-Találj egy állatot ami a hátralevő életedben szívesen lennél. Ne legyen haszontalan, ne legyen feltűnő, ne legyen olyan amit könnyen levadásznak. Gondold ki mivé akarsz válni.
Ennyire egyszerű.
Minden nap új ötletem támadt mi legyek és minden döntésemet elhesegette Marietta. A farkas túl kirívó, a bagoly túl egyszerű, az egér semmivel sem ad többet mint ami vagyok, a légy túl könnyen elpusztítható és a többi, és a többi.
A füzetemben vezettem az állatokat amikké szívesen válnék, de sorra mindegyiket ki kellett húznom a sorból.
Kár... Szívesen lettem volna nyúl... Vagy kutya.
Ahogy telt az idő nem éreztem hogy előre haladnánk és kezdtem úgy gondolni Marietta csak húzza az időmet.
A bál egyre közeledett és a leveleim is sorra jöttek.
Liz szinte már másnap válaszolt a levelemre egy hosszú hosszú üzenettel. Tudni akarta milyen lesz a bál, kiket hívtam még meg a mi köreinkből, tudni akarta milyen Malfoy-ék háza, egyszerűen mindent tudni akart.
Flint levele viszont csak most érkezett, egy nappal a bál előtt.
Rövid üzenet volt, talán egy füzet kitépett sarkára írhatta.
Vigyázz magadra
Ezt a levelet is a tükrömnél tartottam. Bár néha az agyamra ment a folyamatos aggódása, de azért tudom, hogy csak azért teszi mert kedvel. Persze csak mint barát, de örülök, hogy ilyen barátaim vannak.
Élveztem, hogy az országunk ezen részén, amiről egyébként fogalmam sem volt hol helyezkedik el, sűrűbben sütött a nap még így télen is mint a Roxfort udvarán. A nagy szobaablakom előtt ültem behunyt szemmel és minden erőmmel magamba gyűjtöttem a napsugarakat.
-Lehetnél gyík...
Marietta belépett a szobámba. Ritka pillanat volt ez. A legtöbbször az ebédlőben vagy a kertben találkozunk.
Elhúztam a számat.
-Nem akarok nyálkás gyík lenni.
-A gyíkok nem nyálkásak. -Leült a bevetett ágyam szélére. Az ember azt hinné a szobámban Pitty a házimanó tart rendet, de nem. Külön élveztem, hogy ezt a helyet magam alakítom és tisztítom. Persze mikor nem vagyok itt besegít Pitty, de egyébként ez az én művem.
-Akkor sem akarok gyík lenni.
-Kitaláltad már mit veszel fel holnap?
A gardrób felé néztem. Ruhák tömkelege lógott párnázott fogasokon. A szivárvány minden színe és árnyalata ott volt a szűk helyiségben. Felül kalapok, minden féle, alul pedig szandálok, magassarkúk, sportcipők, félcipők, csizmák... És még nap-estig sorolhatnám.
