Ez a történet egy fiatal boszorkány Roxforti életéről szól aki bár arany vérű, mégis mugli nevet kapott. Ám amikor a rossz házba kerül sokan cserben hagyják ezért az arisztokrata Grey nagyihoz fordul aki fenekestül felforgatja életét. Belépést nyer...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Másnap mikor felkeltem igyekeztem leplezni az idegességemet.
Valahogy az hogy a Malfoy család ide jön az otthonomba sokkal egyszerűbb és megszokottabb mint az, hogy én megyek hozzájuk.
Olyan érzésem van mintha a sárkány barlangjába készülnék pedig a Malfoy család mindig is kedves volt velünk. Kár, hogy úgy tűnik az én drágalátos apám hibáit nem csupán Marietta hozza helyre, hanem én is simítgathatom el a dolgait.
Reggelre ki volt készítve a fekete egyberuha, ami ezúttal nem fodros vagy nehéz szoknyában végződött hanem hosszú szárú lenge nadrágban. Volt mellé téve egy fekete blúz rajta arany díszekkel amitől olyan hatást keltettem mint egy régi díszes katona.
Felvettem mindent majd megjelent Pitty, aki befonta egyre hosszabb hajamat. A fonatot pedig a fejem köré tekerve hajkoronát alakított ki vele. Kezdtem egészen úgy kinézni mint aki harcra készül.
Végülis praktikus. A seprűn fújni fog a szél és így a hajam legalább nem okoz gondot. Marietta mindenre gondolt.
A kabát belső részénél direkt erre a célra kialakított zsebbe helyeztem a pálcámat.
Lementem reggelizni aztán vártam Marietta utasítását. Vagy irányjelzését. Bármit.
-Csinos... - Jegyezte meg miközben leültem az asztalhoz. Tekintete minden mozdulatomat követte.
-Köszönöm - Mosolyogtam vissza. - Mikor indulok?
Az időpont nem volt velem tisztázva. Nemtudom, hogy ez még inkább izgalmat és idegességet keltett bennem, vagy segített, hogy ne számoljam a perceket egész nap.
-Ebéd után mész, nagyjából három órát mondtam. Addig pedig gyakorolunk kicsit.
A reggeli után kimentünk a kertbe és elismételtünk pár alapvető illem szabályt. Semmit sem bízunk a véletlenre. Aztán Marietta végig mért, mintha akarna még valamit, de pontosan láttam szürke szemében a pillanatot amikor úgy döntött mégsem mond semmit.
Kérdezett még párat a könyvekről amiket adott, de nem sokat haladtam velük a parti miatt, így ez a téma hamar kifulladt.
-Folytasd kérlek, mert még nagyon sok van amit tanítanom kell neked és a könyvek nélkül kár lenne belekezdeni. -Mindig úgy érzem mintha versenyt futnék az idővel. Minden percemben tanulnom kellene, hogy célt érjek.
Mivel így már nem volt miről beszélni visszavonultam a hűvös épületbe és előszedtem az egyik könyvet az ágyam melletti polcról. Hátamat az ágyamnak vetve leültem a földre a földig erő ablak előtt és belekezdtem.
Ez a könyv különböző animágiáról szólt. Mindent elég pontosan leírt. Elég összetett dolog... Nemcsoda, hogy olyan kevesen csinálják végig. Ráadásul ha félbehagyod úgy is maradhatsz. Félig emberi félig állati alakban.
