Fuss, ha tudsz

Zárt Ajtók

Ahogy kiértünk a klubhelyiség ajtaján Malfoy berántott a titkos fali átjáróba ahol rögvest ránk telepedett a sötétség. De nem álltunk meg itt. Malfoy tovább menetelt előre néhol jobbra, ballra enyhén fel. Aztán amikor már azt hittem valami egészen távoli helyre megyünk megállt a sötétben. A lumos varázslattal fényt varázsolt a szűk alagútba.

-Elmondod mit beszéltetek?-Kérdezett rá és kezdtem valóban félni. Ez a sötétség, a magány, ez a furcsa hangnem...

Nyeltem egy nagyot.

-Nem lehet. -Válaszoltam és a hangom majdnem megremegett.

Malfoy a két kezével a fejem mellett a falnak támaszkodott.

-Hát nem érted? -Emelte meg a fejét és az ajkai egész közel kerültek hozzám. A helyzet nem épp ezt diktálta volna, de akkor és ott majd megszakadtam amiért nem jött közelebb.

Nem értettem mit nem értek. A szemem csak rajta cikázott. Szépen hátrafésült hajából egy tincs elszabadult és a szeme előtt lógott.
Amikor nem válaszoltam folytatta,de amíg ilyen közel volt nem tudtam épp ésszel gondolkodni.

-Te az enyém vagy. - Nyomta meg az enyém szót hogy jól értsem. Szappan illat áradt belőle ami elnyomta a mostanában úgy megszokott kávé illatot.

Malfoy közelebb húzódott,de nem azért, hogy puszit vagy ölelést adjon. Egészen a fülem mellett suttogott.

-Ki fogom deríteni mi volt ez az egész. -Azzal ellökte magát a faltól és elment. A lábam remegett és a gyomrom egy apró görcsbe gyűlt össze.

Még jó darabig gubbasztottam a titkos átjáróban. Nem gondoltam hogy bárki utánnam jönne vagy Malfoy vissza fordulna értem, de jól esett volna.
Bár az idő abban a sötét lukban egyedül lassan telt, mégis mire vissza evickéltem a klubhelyiségbe már alig voltak odabennt. Malfoy-t sem láttam sehol.

Egyenesen a szobák felé vettem az irányt. Volt időm lenyugodni és félretenni az érzéseimet, de az alvó, gyámoltalan, védtelen Pansy-n megakadt a pillantásom. Láttam magam előtt milyen könnyen el tudnám intézni hogy soha többet ne merjen beleszólni a dolgaimba, ez a kis patkány. A pálca is a kezemben volt, de félretettem a lehetőséget. Ha így viselkednék pontosan olyan lennék mint ő.

Lassan lépésre emeltem a lábam és szó nélkül elmentem Pansy mellett.
Arra gondoltam valahogy mégis meg kellene büntetni valakinek amiért így viselkedik.
Az ágyam tetején ülve hallgattam ahogy békésen alszanak. Liz és Pansy szuszogása egyenletes ütemben váltották egymást.

És akkor, talán nem is szándékosan, de elképzeltem ahogy Pansy álma fokozatosan rémálommá alakul. A pálcám mozgott a levegőben. Hallottam, hogy Pansy forgolódik az ágyában. Egy darabig eljátszadoztam vele aztán mikor elfáradtam úgy döntöttem majd holnap folytatom.

Másnap reggel igyekezni kellett az órára. Vetettem egy pillantást Pansy ágyára és felidéztem micsoda szörnyeket engedtem be az álmaiba. Elég volt belőle... Abból hogy folyton beleüti az orrát a dolgaimba és rossz színben próbál feltűntetni.

Az órák elteltek és őszintén szólva attól tartottam most majd másképp fog viselkedni velem Malfoy, de talán ennél is aggasztóbb volt amikor órák után odajött hozzám és egy pillanatnyi szabad időt sem hagyott.

Folyton fogta a kezem, segített vinni a táskám, és amikor arra került a sor, hogy újra éjjel őrködjünk simán fennt maradt egész este hogy legalább egy órát tudjak pihenni, akkor is mikor nem akartam.

Sőt, ha ez nem lett volna elég még arra is megkért hogy az edzéseire is elkísérjem. Így aztán újra a kviddics pálya lassan enyhén havas, de annál fagyosabb padjain ücsörögtem küzdve a honvággyal amit az ég hiánya okozott. Tudtam, hogy idén, semmi féle képpen nem repülhetek, egy minisztériumi dolgozóval a nyakunkot kész őrültség lett volna, de már csak pár hét kellett, hogy eljöjjön a karácsonyi szünet és hazamenjek.