Fuss, ha tudsz

Rasputin

A múltkori furcsa beszélgetés után a pénteki közös óránk Malfoy-al kicsit érdekesen alakult.

Ahogy leültem mellé azonnal felmelegedett a gyűrűm és muszáj volt ránéznem.

-Miujság? -Kérdeztem miközben a gyűrűt forgattam az ujjamon amíg vártam, hogy megkezdődjön az óra.

-Ja, semmi... -Rázta hevesen Malfoy a fejét mintha csak próbálna egy gondolattól megszabadulni.

Én is megvontam a vállam majd kinyitottam a könyvemet. Lapoztam benne párat és a rajzokat néztem. Mindegyiken különböző tárgyakba véstek valami hegyes dologgal rúnákat.
Végig húztam az ujjamat az egyiken ami nagyon szimpatikus volt.

A szeretet és a ragaszkodás jele. Mint az az életben is szokott lenni, nincs nagy különbség e között és a gyűlölet rúnája között.

A rúnák nagyon sokrétűek. Van amelyikkel üzenni lehet és van amelyikkel különböző varázslatokat lehet előidézni. Többnyire védelmet szoktak az emberek magukra vagy a házukra vésni, de sok helyen látható az erő, a magabiztosság és hasonló áhitatott jelzők.
A baj csak az, hogy ezek mind mind mulandóak. Folyamatosan tágítják a tudásunkat az órákon, nekem mégis mindig ugyan az a rúna áll a kezemre.

-Tudtad, hogy a rúnáknak néha önálló erejük van? -Súgta Malfoy mikor már javában zajlott az óra.

Felvontam a szemöldökömet és elvontam a figyelmemet a lapom szélére firkált rajzról.

-Néha egy-egy rúna kiválaszt egy személyt és nem hagy nyugodni. Jelez magától. -Bökött az álla felé a lapomra ahol próbáltam lazán eltakarni a firkámat.

-Hát én ilyenről még nem hallottam. -Súgtam neki vissza. - Vagy esetleg téged már kiválasztott egy?

A gondolat érdekesnek hangzott. Érdekesebbnek mint az hogy melyik fára milyen rúnát érdemes felvésni,hogy erősebb legyen.

-Már nem is egyszer.. - Büszkélkedett Malfoy. Pedig nem éreztem azt hogy ez nagy büszkeség lenne. Kiválasztottnak lenni nem nagy dolog csupán szerencse.

Kis idő múlva újra megszólaltam, de addigra Malfoy már nagyon elbambult.

-És melyik választott ki?

-Mi?-Kérdezett vissza Malfoy.

-Melyik rúna választott ki? -Ismételtem meg a kérdésemet, próbáltam, hogy ne olyan legyen a hangsúly mintha egy gyerekkel beszélnék, de nem, sikerült. Ráadásul mosolyognom kellett azon milyen elvarázsolt lett mostanság.

-Az mindegy. -Legyintett.

Az óra tovább telt és nem adódott alkalmam újabb kérdéseket feltenni.
Mikor véget ért pakolászás közben csak nem hagyott nyugodni. Persze ha sokáig faggatom, akkor megint az lesz a vége, hogy nem válaszol majd nekem.

Utánna eredtem ahogy kilépett azt ajtón.

-Engem érdekel.

Sikerült hamar utolérni és nem lepődött meg rajta, hogy csatlakoztam hozzá.

-És mi van, ha nem szeretném elmondani? -Vonta fel a szemöldökét Malfoy miközben a lépcsőkön haladtunk lefelé.

-Hát, akkor miért említetted egyáltalán meg? -Lehet tényleg kár feszegetni.

-Csak eszembe jutott.

-Akkor elmondod vagy nem?

Malfoy valószínűleg már nemre nyitotta a száját és biztos voltam benne, hogy le is rázott volna, ha a lépcső amin sétáltunk, nem ekkor akart volna irányt váltani. Megingott a lábunk alatt ami miatt Malfoyba kellett kapaszkodnom, aki csak azért maradt stabilan a lábán mert a korlát mellett haladt.