Ez a történet egy fiatal boszorkány Roxforti életéről szól aki bár arany vérű, mégis mugli nevet kapott. Ám amikor a rossz házba kerül sokan cserben hagyják ezért az arisztokrata Grey nagyihoz fordul aki fenekestül felforgatja életét. Belépést nyer...
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
-Mit szoktál hordani a hétköznapokban? - Kérdezte Marietta csendesen a díszes nappaliban lévő pamlagról.
-Általában az iskolában jobb szeretek nadrágot viselni amikor csak lehet. Persze amikor órák vannak vagy iskolai megjelenés kell akkor muszáj az egyenruhához való szoknyát felvennem. Ha pedig otthon voltam akkor mugli ruhákat hordtunk otthon.
-Például? -Nézett szigorúan
-Például farmer nadrágot és kötött pulóvert. Néha farmer sortot és pólót.
-Nehezebb lesz mint gondoltam... -Suttogta maga elé bámulva. - Talán egy minimális gardrób túra belefér az elméletek előtt...
Így hát elkezdte magyarázni nekem, hogy ezen túl nem szeretne farmerban látni kivéve ha az esemény megköveteli. Bár szerinte ilyen esemény nincs és nem is lesz. Majd elmondta hogy itthonra készíttet nekem saját kényelmes ruhákat amik NEM nadrágok. Azt is elmondta melyik cipőt mihez hordhatom. Végül befejezte azzal, hogy elhívta az egyik boszorkányt az Abszol útról hogy rám való ruhákat készítsen nekem az iskolába. Madam Malkin igazán kitett magáért. Az iskolai talárom valami drága selymes anyagból készült ami ahogy mozogtam szép ívesen lebegett mögöttem. A szoknyámat sűrűbb rakásúra készítette mint az ez előtti volt mert szerinte így sokkal előkelőbben mutat. Az inget pedig kicsit nőiesebbre alakíttatta.
-Remélem minden megfelelő lett. Ha semmi problémát vagy hibát nem találnak, akkor azonnal tudok még belőle varázsolni párat, hogy minden napra legyen elég.
-Kedvesen, te vagy a legjobb varrónő a környéken. Köszönöm, hogy ilyen helyzetekben is elérhető vagy. Természetesen megfelel, a munkád csodálatos mint mindig. Kérünk minden darabból még nyolc darabot.
Miután megduplázta a készre szabott ruhákat elköszönt.
-Most hogy a ruháid megfelelnek a rangodnak ideje, hogy a viselkedésed is helyén való legyen. Bár a mi családunk nem állt sosem se a jó se a rossz oldalra tudnod kell ki kicsoda és kivel hogyan kell viselkedned. Most végig megyünk a közeli fontos emberek listáján közben pedig azt szeretném ha a megfelelő testtartással ülnél azon a pamlagon.
Össze kaptam magam.
A következő másfél hét hasonló dolgokkal telt. Gyakoroltuk azt, hogyan egyek, miként igyak, hogyan kell helyesen ülni, állni sőt mitöbb... Aludni. Az ember azt hiszi legalább ezt jól tudja, de úgy tűnik ennek is megvan a módja. Ezekben a napokban, igaz ritkán de megjelent egy két ember a "fontos varázslók és boszorkányok" listájáról. Ilyenkor volt, hogy találkoztam pár mardekáros társammal akik miatt nagyjából egy-egy óra szünetem adódott a végeláthatatlan úri élet szabályai alól. Ilyenkor volt, hogy a konyhában sertepertéltem vagy az üvegházban bóklásztam. De a kedvencem a kert csodálása volt. Még nem mutatta meg Marietta, időm pedig nem volt felfedezni. Néha olyan volt mintha varázslatos lények mozgolódtak volna a bokrok levelei között. Néha pedig egy lélek sem volt benne. Az én ezüst baglyom pedig mindig az ablakom közelében bújt meg aludni. Mondjuk nagyban közre játszott ebben, hogy a konyhából csentem ki neki ételt amit odaadtam neki.
Az úri élet szenvedésétől a szünet vége mentett meg. Ekkor Marietta megkérte a házi manónkat, hogy készítse össze a bőröndöt a megfelelő dolgokkal. Persze, egyértelmű volt, hogy a hozott nadrágaim kívül esnek a "megfelelő"-n. Ez után pedig elhagytuk a birtokot a zöld lángok tengerén keresztül.
Mielőtt felszálltam volna a vonatra Marietta megrakadta a vállamat és így szólt
-Tudom, hogy az elmúlt hetekben nem olyan voltam mint egy szokványos nagymama. De remélem tudod, hogy ami veled történik azt én is átéltem. A szüleid engem is kizártak az életükből és hidd el nem örülök neki, de örülök hogy hozzám kerültél. Vidámabbá teszed a házat. És engem is. Azt szeretném, hogy írj nekem mindenről ami fontos rendben? Nyáron találkozunk. -Azzal olyat tett amire nem számítottam. Kaptam egy igazi nagymamás puszit a homlokomra.
-Köszönöm nagymama. -Mosolyogtam vissza. Tényleg komolyan gondoltam. Az elmúlt hetekben sokat tanultam és ez a későbbiekben a hasznomra fog még válni ezt érzem. Ráadásul örökké nem tanulhatom ezeket a dolgokat és akkor újra lesz idő a hobbikra.
A vonat elment és még egyszer utoljára elkaptam Mariettát, aki nyugodtan mosolygott a fényes vonatra. Mint aki nem is itt jár fejben.
Elkezdtem végig járni a kabinokat Liz-t keresve. Neki is itt kell lenni a vonaton,a szünetet ő is otthon töltötte. Benéztem szépen sorban minden kabinba, de amikor nem láttam szőke tincseket tovább is léptem.
-Hé Grey! -Ismerős gunyoros hang szólt utánnam. Vissha folytottam a rögtönös Mivan-t mert habár két hét nem sokra elegendő annyit megtanultam, hogy ez a fajta válasz nem megfelelő.
-Tessék Pansy? -Fordultam vissza udvariasan arcomon pedig kicsit sem próbáltam elrejteni a kifejezést hogy most nincs kedvem hozzá.
-Azt hallottam Blaise-től, hogy a szüleid beadtak a neveldébe. Igaz ez? Tényleg nem bírnak már elviselni? -A szeme csillogott. Tudta, hogy elevenemre talált. A kezem jobban szorult a pálcám köré amit persze ő nem láthatott mert drága utazó köpenyem hullámai eltakarták azt.
-Ha lenne egy kis eszed, Pansy rájöhettél volna, hogy Marietta Grey nem a nevelő nőm, hanem a nagyanyám. -Ezzel hátat fordítottam neki és otthagytam.
Még legalább két vagont elhagytam mikor megtaláltam Lizt. Még ő is a hétköznapi ruháiban volt. És nem volt egyedül.
-Sziasztok! Beférek, még ide? -Kérdeztem.
-Athena! Jaj annyi mesélni valóm van. - Liz elárasztott a mondandójával és én magam is meglepődtem rajta mennyire hiányzott ez nekem. Csak mondta és mondta. Azt, hogy mit kapott karácsonyra, hogy merre jártak, hogy az apukája mutatott neki egy új varázslatot amit ki akar próbálni, hogy a macskája megevett egy beteg egeret az anyukája rendelőjében és, hogy abból micsoda gondok születtek mikor a gazdája jött a "kis betegéért" Amikor már azt hittem befejezte a mondandóját, akkor pedig végre bemutatta a potya utasunkat.
-Jaj ő egyébként Nevile Longbotom.
-Szia Nevile. Athena Grey vagyok. Melyik házból jöttél? Még sosem láttalak.
Kicsit kipirult a váratlan figyelem hatására, de azért ügyesen össze szedte magát és elmondta amit már tudtam róla. Ő is szerepelt a "fontis emberek listáján" illetve inkább a nagymamája. Ezért nem ismertem fel őt csak a nevét.
-A griffendélbe kerültem. És ti? Nem emlékszem rátok esetleg Hollóhát?
-Mardekár. Ott voltunk mikor leestél a seprűről.
Elsötétült a szeme és tudtam, innen már nincs vissza út. Épp elégyszer láttam az elmúlt hónapok alatt ezt a tekintetet különböző arcokom hogy felismerjem. A félelem, a düh, a gyanakvás árnyéka. Innentől pedig kellemetlen csendben telt az idő. Amikor pedig át kellett öltöznünk, Nevile végleg elhagyta a kabinunkat. Valószínűleg soha többet nem látjuk.
-Wow Athena. Nem is mondtad, hogy új iskolai ruhákat varattatok. Ez sokkal jobb mint az eddigi volt. És ez a puha anyag. -Simogatta a drága posztót.
-A nagymama ragaszkodott hozzá. Ez megfelel a "rangomhoz" -Utánoztam Mariettát.
-Engem is örökbe fogadhatna, ha ilyen ruhákat osztogat csak úgy.
Ezen nevetve elhagytuk a vonatot és a lovatlan fogatokkal visszaindultunk a Roxfortba.
