Ez a történet egy fiatal boszorkány Roxforti életéről szól aki bár arany vérű, mégis mugli nevet kapott. Ám amikor a rossz házba kerül sokan cserben hagyják ezért az arisztokrata Grey nagyihoz fordul aki fenekestül felforgatja életét. Belépést nyer...
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
-Nem... - Ráztam a fejemet Flintnek.
Flint arcán viszont keményen tükröződött a benne rejlő elhatározás.
Egészen más kilépni miután megcsillogtattad a tudásodat és otthagyni őket a tudatban, hogy valami fontosat vesztettek, mintha mindezek után kitesz a csapat kapitánya mindenki szeme láttára.
Megszégyenülve hagytam magam mögött mindenkit. Felszedtem a földre hullott köppenyt, leporoltam róla az elszáradt fűszálakat és visssza sem néztem. Liz ezútal nem jött utánnam, de jobb is így. Egyedül szerettem volna lenni. Csak én és az én nehéz szívem, ami úgy húzott lefelé a sok repüléssel töltött óra után, mintha valóban sziklákból állna össze.
Amikor felértem a márvány fehér lépcsőkön az emberek meglepődve néztek utánnam, ahogy utat törtem magamnak. Malfoy meze és egyéb felszerelései még mindig rajtam voltak, de már nem érdekelt. Úgysem vagyok már része a titkos stratégiának. Kár lenne tovább titkolni milyen tervünk volt.
Becsaptam magam mögött a hálókra vezető folyosó ajtaját és elmentem letusolni. A víz alatt nem lehetett megkülönböztetni a szégyen forró könnyeit és a meleg vízcseppeket. Így hagytam, had mossák azok is az arcomat.
Mikor megnyugodtam egy kicsit, kikászálódtam a tusoló alól és célba vettem a mosodát. Otthagytam minden edzésre való kölcsönkapott ruhámat. Aztán nehéz szívvel elindultam Madam Pomfrey-hoz. Megígértem, hogy megyek.
Beléptem a tipikus kórház szagú nagy helyiségbe és az éhségemmel nem törődve kopogtam az iroda ajtaján. Isten ments, hogy ezek után a többiekkel egyek.
-Már vártalak! - Köszöntött a gyógyító. - Most nincsenek fekvő betegeim, de persze sose lehet tudni... Arra gondoltam megmutatom mit hol találsz, ha esetleg sürgősen kellene hoznod nekem valamit vagy hasonló. - Így hát bevezetett az irodájába.
A délután alatt átvettünk mindent. Kötszerek, különböző főzetek és varázsitalok. Szúrós szagú krémek és ragacsos kenőcsök. Mindent próbáltam megjegyezni, de annyira sok volt, hogy egy idő után úgy éreztem az agyam nem képes többet befogadni a hallottakból.
Ahogy Madam Pomfrey magyarázta, hogyan kell bekötözni a különböző sérüléseket nagyot kordult a gyomrom.
-Jaj kedvesem... Hát miért nem szóltál, hogy már ennyi az idő? Elveszem az egész hétvégédet... -Kiterelt az épületszárnyból és búcsúzás képpen még hozzátette, hogy hétfőre szerez nekem saját köpenyt. A gondolat, hogy van dolgom amivel elterelhetem a figyelmemet megnyugtatott.
Lementem a nagy terembe és mivel láttam, hogy még mindig sokan vannak az asztaloknál, így csak gyorsan az asztalunk végéről összeszedtem ezt-azt és elhagytam a termet. Nincs kedvem a szánakozó pillantásokhoz.
